Miért nem lehetünk barátok, ha már elmúlt a szerelem mindkettőnk részéről?

A barátommal 3 évig voltunk együtt. Kb egy év után már észre vettük, hogy kicsit eluntuk egymást, kezdett megszokássá válni. Nekem első kapcsolatom volt és furcsán éreztem magam, de nem nagyon tudtam mit is csináljak. De egyre inkább eltávolodtunk egymástól, napi szinten találkoztunk, de nem nagyon beszélgettünk igazán. A mindennapi dolgokról persze igen, de komolyabb témák sose merültek fel. Mikor ismerősök által szóba hozódott, a házasság vagy a gyerek vagy akár csak az együtt élés, látszott rajta, hogy viszolyog a témáktól. Nála már régen éreztem, hogy nem ölel meg vagy puszil meg csak úgy, max köszönésnél. Mondtam h ez fura nekem, de ő azt mondta, h neki már nincsenek erre olyan nagy igényei. Első kapcsolatom, szóval gondoltam oké. Mikor felhoztam valamit, hogy menjünk el kettesben egy napra mondjuk kirándulni vagy az állatkertbe, akkor mindig volt rá valami ürügye. De a barátaival mindig elment, ha szórakozásról volt szó. Mondta h ha társasággal megyünk, akkor benne van! De én meg mostanában azt éreztem, hogy már nincs nagyon igényem a társaságára. Szakítottam vele, elmondtam neki, hogy szeretem, de már csak mint barátot. Sajnálom, hogy így alakult, nekem nagyon rosszul estek azok az apróságok, hogy már nem kíván, nem szeretne velem lenni kettesben. És mikor ezt elmondtam akkor meg mondta h na akkor elmegyünk valamerre egy napra. De már meg én nem szerettem volna. Látszott rajta, hogy nagyon rosszul esik neki, de nem tudom hogyan kellett volna ezt csinálnom jobban és most elég rosszul érzem magam :S