Első látásra szerelem, vagy csak fellángolás?

Ma amikor mentem a barátnőmhöz, és a buszmegállóban várakoztam, megláttam leszállni a buszról egy srácot(kb velem egy idős lehet) és a nagymamáját. Én elég sok mindenkit ismerek itt a "lakótelepen", meg a környékünkön, és a város "Rózsadombja". :D Szóval, én ismertem a nénit, aki a fiúval volt, ezért odaköszöntem neki.

- Csókolom! - vigyorogtam szélesen. - Hogy tetszik lenni?

Mondta, hogy jól van, most volt itt meg ott, és hogy az UNOKÁJA segít neki cipekedni. Gondoltam magamban, érdekes, még sohasem láttam itt ezt a fiút, pedig 15 éve itt lakok. :D

Szóval, közben a fiú végig engem nézett, és mosolygott. Mikor elmentek, éreztem, hogy szédülök, meg olyan "úristen, szerelmes vagyok" érzésem volt... Egész nap ő járt a fejemben, és mikor most hazajöttem, a srác ment a buszmegállóba, és mosolyogva rám köszönt, és megkérdezte, hogy milyen napom van. :D Pár szót váltottunk csak, mert ő sietett a buszra, én pedig haza. Eléggé megdöbbentem, mer egyrészt jól ismerem a srác nagyiját, de őt még sohasem láttam itt. Meg úgy életembe se láttam még, pedig elvileg ő is ebben a városban lakik. Mert én elég sok embert ismerek tág a baráti köröm (mert gondolom sok hobbim van, és a különböző helyekről mindig megismerek új arcokat, pl zenekar, zenesuli, cserkészet, DÖK, edzés stb...) de őt még soha se láttam. És most úgy érzem, teljesen belezúgtam. Olyan pozitív kisugárzása volt, aranyos arca, mosolygós, kedves, és udvarias. Legalább is az eddigi tapasztalataim szerint.

Szóval, a kérdésem az lenne, hogy ti hisztek az első látásra szerelemben? És hogy most mit kéne csinálnom?

Szerintem nincsenek véletlenek. Miért pont most bukkan föl, 15 év után ez a srác? és eddig hogy nem láttam??

Köszi előre is a válaszokat. :)