A barátom tökéletes, én meg egy selejt. Most megkérte a kezem, é teljesen összezavarodtam. Tudtok tanácsot adni?

a gondolataimat és érzéseimet kellene rendbetenni.

Szóval, az a helyzet,hogy a barátom egyszerűen tökéletes. Nem csak szerintem. 24 éves.Magas,izmos,sötétszőke a haja, gyönyörű kék aszeme. Mindemellett okos, művelt,tehetséges a zenében, képzőművészetekben. Mégsem egy elvont művészlélek, hanem társasági ember, remek a humora, jó emberismerő,tudja,kivel hogyan kell bánni, mindig kedves és udvarias. Fiatal kora ellenére az üzleti életben is remekelt, saját sikeres cégét vezeti, amit teljesen önerőből épített fel.

Ezzel szemben én (19 éves) alacsony vagyok és kövér (tényleg,nem csak nyavajgok 82 kg)az arcom is csúnya. Sajnos olyan okos sem vagyok mint ő,rossz a memóriám és mentális problémáim vannak (pánikbetegség, depresszió)ügyetlen vagyok,amihez nyúlok elromlik,az egyetemre sem vettek föl. Az élet semelyik területén nem érek el sikereket,az emberekkel is hadilábon állok,kevés a barátom,é még szerintük is rossz a természetem.

A barátom azt állítja,hogy nagyon szeret,hogy gyönyörű vagyok, kedves, okos,é hogy nem is kívánhatna jobbat. A barátai hónapokon keresztül próbálták lebeszélni,de állítása szerint részéről szerelem volt első látásra. És most, két év után megkérte akezem.

Én nagyon szeretem,de felek, hogy majd ha kitisztul a feje,és elmúlik a szerelem,akkor meglátja, hogy milyen vagyok valójában,és elhagy. És ha már a felesége vagyok, netán gyerekeink is vannak,akkor úgy még jobban fog fájni.

Nem mondtam még igent,gondolkodási időt kértem. Ti mit gondoltok erről a helyzetről? Hogyan éreznétek, mit tennétek ahelyemben?

Köszönöm annak aki végigolvasta és válaszol.