Megérettem, ha úgy vagyok vele, hogy a külső mindegy?

"Ettől még nem tartom magam primitívnek"

Senki nem tartja magát primitívnek. Érdekes, mert egy csomó rossz tulajdonságukat hajlamosak az emberek elismerni, viszont annak a lehetőségét, hogy ők netán buták lennének, élből elutasítják.

Ha külső alapján elkezdesz vonzódni valakihez, azzal az a baj, hogy utána már pont elég lesz neked, ha belsőre mondjuk 50-60%-ban passzoltok. Aztán ha elmúlik a vonzalom, rájössz majd, hogy tökre nem illetek össze a másikkal.

"Ez alapján lesz első benyomásra szimpatikus a másik."

Első benyomásra külső alapján megítélni, hogy szimpatikus-e valaki vagy sem, ez pont hogy primitívségre vall. Vagy pedig én vagyok a defektes, hogy nem tudok senkit szimpatikusnak találni úgy, hogy az égvilágon semmit nem tudok róluk, csak azt látom, ahogyan kinéznek. Nem tudok úgy vonzódni valakihez, hogy nem ismerem, akit nem ismerek az számomra teljesen semleges, nézzen ki akárhogy.

"Én nem tudnék együtt lenni egy olyan emberrel, aki egyáltalán nem mozgat meg a kinézetével."

Én úgy gondolom, ha valakit igazán szeretnél, akkor az az ember nem a kinézetével, hanem a puszta létezésével is meg tudna mozgatni. Persze ha valaki minden ötödik emberbe képes lenne "beleszeretni", annak gondolom nem nagy dolog, hogy létezik egy olyan ember akit szeret, így ez neki semmiség, ha ő nem lenne, hát lenne valaki más. Mivel lelki kapcsolat épp hogy csak van a felek között, ezért legalább nézzen már ki jól a másik, még a végén nem értenék, minek vannak egyáltalán együtt.

"mindenkinél van egy határ aminél lejjebb nem megy"

Mondjuk ez a határ lehetne az igénytelenség. De amikor valaki teljesen átlagosan kinéző egyénekre mondja, hogy nem az esete, nem jönne vele össze, "nem mozgatja meg", arra nem tudok mást mondani, minthogy primitív és felszínes az illető, mert nem az embert nézi a másikban, hanem azt, hogy milyen a kültakaró.

Vannak határok, ami mindenkinél más. Vannak külső és belső tulajdonságok, amik még beleférnek, hogy toleráljuk őket, és vannak, amik nem.

Pl. van valaki, aki másnak csodálatos, nekem pedig nem elég ápolt, nekem nem kellene.

Van egy ismerősöm, pasim haverja, aki plázacicát álmodott meg magának. Folyton hajtotta a "jó nőket". Simán kiröhögtem. Szerinte a pasim is egy hülye, hogy velem van, mert nem vagyok 45 kg, hanem 60. Néha úgy az arcába tolnám, hogy "nézz már a tükörbe szerencsétlen! Soha nem lesz barátnőd, mert olyat akarsz, akinek Te nem kellesz!"

Ezzel annyit akarok csak írni, hogy mindenki igazítsa az igényeit a saját szintjéhez!!!!