Működhet egy hívő és egy nem hívő kapcsolata?

Volt egy fiú az életemben, párszor találkoztunk. Ő ateista volt én hívő katolikus. Nekünk nem működött. Én elfogadtam, hogy Ő ateista, nem is érdekelt, de Ő minden áron rám akarta erőszakolni, hogy ne járjak templomba, ne vegyek részt a heti Biblia órán, ahová szeretek járni, mert sok barátom van ott. Így inkább hárítottam a kapcsolatot, amiért Ő nagyon haragudott. Persze, ez csak az én történetem, köztetek simán működhet. Meg kell ismerned Őt. DE! Csak az Ő kedvéért, ahogy előttem írták, ne járj misére, mert értelme nem sok van, ha nem hiszel benne és ezt Ő észre fogja venni és ez mindennél jobban fogja zavarni. Mivel azonban hívő, így ragaszkodni fog a templomi esküvőhöz. Te képes lennél rá?

Én szerencsés vagyok, a párom hívő katolikus és leírhatatlan élmény, hogy a misén mellettem ül és előtte lépdelve járulok áldozáshoz. Nem tudom, hogy ezt Ő hogy gondolja, tőle kell megtudnod.

Én is teljesen kimaradtam ezekből. Senki nem járt templomba a családból, és szerintem pont úgy lehettem ezzel a vallás témával mint te. :)

Már 5 éve hívő vagyok és akinek csak tudom és merem, mesélem a történetemet, hogy hogyan talált meg Isten. Nem mesélem most el, hanem inkább csak a kérdésedre válaszolok. :)

A legfontosabb azt tudnod, hogy soha senki nem lesz képes 'megtéríteni'. Senkit sem lehet megtéríteni, mert akkor már - ha csak rajtam múlna - mindenki hívő lenne és átérezné, értené, amit én is megérthettem teljesen 0-ról 'vallási témában'. Csak az utat mutathatjuk meg a másik embernek, és elmondhatjuk nekik a 'jó hírt', az 'evangéliumot', hogy Jézus miatt valóban kapcsolatunk lehet Istennel, és megismerhetjük!

Mert azt mondja, hogy "mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének" (Róm 3,23). És "a bűn büntetése halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23)

Az egész kereszténység abból áll, hogy elhisszük Istennek azt, amit Jézusról mond. Azt mondta, hogy "ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Mt 17,5). Jézus pedig ezt mondta:

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6)

És ettől hívő a hívő, mert ebben hisz. És tudod szerintem én is olyan vagyok, mint a legtöbb ember, hogy 'hiszem ha látom'. Épp ezért tudom, hogy neked sem elég, hogy én ezt leírom. Viszont mondom neked, hogy nem tudom, hogy milyen lesz az az örök élet, és azt sem tudom, hogy milyen volt a teremtés, és nem is érdekel - mert azt tapasztalom, és meg is élem, hogy ma Jézus van. És ez nekem elég. Mert miatta Istennel van kapcsolatom - és lehet bárkinek. Mert

"Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Az egyetlen feltétel amit tesz: 'aki hisz őbenne'. Kész. Nem kellett a vallásos család, a háttér, a neveltetés, semmi. Szabad az út.

Szóval visszatérve a te esetedre, ez a férfi sem fog tudni 'megtéríteni', csak segíthet utat mutatni, vagy éppen attól eltérni. Mert nekem az a hívő, akire Isten is minden bizonnyal azt mondaná, hogy az. Márpedig a templomba járó és vallásos szokásokban élő emberekről nem mindről mondható ez el. Sok keserű és fájó tapasztalatom van ezen a téren. Én mindenkit igaz hívőnek gondoltam, akicsak nem volt azonnal dühös, ha Isten vagy Jézus szóba került. Na hát ez azóta megdőlt.

Volt egy komoly párkapcsolatom, már frissen megtért hívőként. Már a házasságot pedzegettük, de hosszú ideig tartott, fájdalmas volt, de Isten ezen keresztül rengeteg dologra tanított meg. Többek között erre, hogy az ő fogalmai közt más a vallásos, meg a hívő, mint amit mindennap használunk. Az én párom is katolikus volt és templomba is járt - de azt az űrt, amit benne tudtál találni...! Semmi 'élet' nem volt benne, ami egy hívőt jellemezné. Á, kilométereket tudnék erről írni, és ez így amit eddig mondtam elég kevés meg érthetetlen is... ha érdekel vagy kérdeznél írj privátot!

Szóval - utoljára futok neki - mindenkinek a saját döntése végső soron hogy igent mond-e erre, hogy elhiszi ezeket Jézussal kapcsolatban, vagy nem. Ha nem hiszed el, nem változik semmi, de ha van benned akarat, hogy meg akard érteni, akkor meg fogod tudni, mert Isten megígérte:

"Aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik." (Mt 7,8)

És - nem ismered az életemet, de mondom neked - ha nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülni fog.

u.i.: ne a pasiért csináld. Úgy nem fog menni. Az én esetemben az én párom próbált meg alkalmazkodni az én 'hitemhez', de nem sikerült neki. Mondom neked - és ezt te is beláthatod, mert ha van Isten, akkor tényleg mindenható és mindentudó -, Isten a szívedet nézi. Hogy ott mit gondolsz. És látja, ha az indok, amivel keresed, ilyen hamis, hogy csak közelebb juss egy férfihoz. Isten azt mondja, hogy ne aggódj a dolgok miatt: mit fogsz enni, hol fogsz lakni, ki lesz a férjed/lesz-e férjed, stb. Azt mondja:

"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt 6,31-34)

Neked is mennyei Atyád, Jézus miatt, aki mindenki bűnéért meghalt, hogy ránk tekinthessen Isten. Mert előtte a bűn utálatos, és nem nézne rád. De Jézus miatt igen.

Én csak azt tudom mondani, hogy ez az idézet is durván igaz. (ugye ezek mind a Bibliából vannak) Bármilyen kilátástalan volt is az életem, Isten akkor is gondoskodott rólam.

Szia!

Mivel a mi kapcsolatunkban én vagyok "a hívő fél", hátha tudok segíteni, hogy a párod hogyan látja a helyzetet.

Én 3 éve vagyok együtt a barátommal. Hazudnék, ha azt mondanám nem zavar, hogy pont azon a téren, ami nekem az egyik legfontosabb (nem vagyok mániákus!!!), nem egyezünk teljesen. Minden bizonytalanságom, kételyem a jövőre nézve ebből ered, ha ez lenne, már rég meghoztam volna magamban a döntést a házasságra nézve. Ami még életben tatja a kapcsolatot, hogy a párom nem zárkózik el az elől, hogy ha tud eljöjjön velem templomba, stb. (És természetesen az, hogy egyébként mi is 99%-osan egyezünk:))

Szóval, a lényeg: ha a barátod komolyan vallásos, neki ez sokat jelent, és biztosan szentségi házasságra is vágyik. Szerintem beszéljetek erről őszintén, mondd el, mi az amit vállalni tudsz, és mi az, amit (még) nem. Ha egyébként minden oké, biztosan megértő lesz, sőt, értékelni fogja, hogy te érdeklődtél, nyitottál a téma felé. :)

23:48-as vagyok:)

Igen, sajnos ez az, amit majd az idő fog eldönteni...:) Kívánok sok boldogságot!