Nem akarom hazavinni, bemutatni az új barátomat a házunkba, az alkesz apámnak! Mit tegyek? Bővebben lent.

Inkább mondd el az elején, a mellébeszélés később bonyodalmakhoz vezethet. Így megértőbb lesz amíg nem tudsz változtatni.

Ja és ne vidd haza.

Húh,a te történeted durvább,mint az enyém,de ugyanúgy én sem akartam bemutatni a családomat a barátomnak. :) Az én családom olyan,hogy apám meg anyám elváltak,volt négy őrült édestestvérem,apám részéről plusz még három,anyám részéről plusz még kettő,elég bonyolult,de apám is lökött,anyám meg olyan,mint aki ott ragadt az ő sajátos világában,amikor még csak 20 éves volt.Egy bárban dolgozik,apám meg taxisofőr,és egész jól meg is voltak együtt,de azért váltak el,mivel apámnak bejött egy másik csaj,és azzal szépen találkozgatott volt,hogy hetente többször is,aztán anyám megtudta,de addigra neki megtetszett egy másik pasi a bárból...szóval kábé olyan volt,hogy a szüleim mr nem szerették egymást,és mindketten összejárogattak valaki mással,mi pedig,a gyerekeik,ezzel nem is foglalkoztunk,mert a bátyám folyton bulizott,a hugom sajátos gothic erdőt csinált magának a szobájából,ahol minden büdös,és fekete,a kissebb hugom meg barbie rózsaszín álomházát készítette folyton.Az öcsém meg a deszkáival volt elfoglalva,szóval tökéletesen nyugottak voltunk,amikor a szüleink bejelentették,hogy elválnak.Csak az elválás után pár héttel vettük komolyan,amikor anyánk hazahozta a pasiját,és amikor apánknál voltunk,a nője folyton bugyiban szaladgált meg apám ingjében.Igazán idegesítő volt,szóval,amint én betöltöttem a 18-at odaköltöztem a barátomhoz.És így tett a bátyám is,meg a nagyobb hugom is. :) Szegény legkissebb hugom még ott lakik,csak két év múlva tölti a 18-at,de elvan.A barátomnak meg elmondtam milyen családom van,nem mutattam be,de elmondtam,és így le tudtuk. :) Valószínüleg ezt sokan kamunak hiszik majd,de azért írtam le,mert segíteni szeretnék.Remélem tudtam valamennyit.

20/N

átérzem.

ne mutasd be a párod, ha tényleg van alapja a félelmeidnek. de mindenképp mondd el neki az okát, fontos az őszinteség!

nem te tehetsz róla.

Legyél őszinte!!!

Különben meg ne szégyelld magad a szüleid miatt nem tehetsz arról hogy ők ilyenek.

Én is nemrég voltam ilyen helyzetben mint te....

Hát ez elég nehéz helyzet, főleg így, hogy még otthon laksz. Én olyan helyzetben voltam/vagyok, hogy még sohasem vittem "haza" a barátnőmet akivel már lassan 2 éve, hogy együtt vagyok, szüleimmel sem találkozott még és nem is fog sosem, csak a nagy apámmal, de vele is úgy, hogy ő jött hozzánk. Annyiból voltam könnyebb helyzetben, hogy én már ekkor nem laktam otthon, hanem más városban koliban, később pedig albérletben. Barátnőm az elején csak annyit tudott, hogy nem nagyon járok haza. Később elmondtam neki , hogy nem vagyok jóban szüleimmel stb. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nálunk viszont a körülmények élhetetlenül irtózatosak, pofám lesülne ha valaki ezt meglátná, épp ezért ilyen nem is lesz sosem, ill. konkrét részletekrő nem is beszélek senkinek azon kívül, hogy szarok a körülmények.

Szerintem valamit próbálj meg mondani barátodnak abból, hogy miért nem vagytok nálatok sosem, remélhetőleg meg fogja érteni, sz.tem akár azt is megmondhatod, hogy szüleid miatt. Ez nem a te szégyened, bár ettől függetlenül tudom, hogy te érzed magad rosszul emiatt..

Ha valamennyire azért vállalható a helyzet, főként ha a szobád rendben van, akkor lega egyszer lehetnétek nálatok is, ha nagyon akar, bár akkor ha szüleidnek nem akarod bemutatni, akkor így is necces.

Nagyon hasonló helyzetben voltam, mint most a barátod.

29 évesen volt 2 hónapig egy 21 éves álomszép, ápolt, kulturált barátnőm.

Mérnök voltam akkor is egy multinál, elég jó családi háttérrel, viszonylag jó képű, de nem túl jó fellépésű férfi, a csaj meg call centeres a cégnél. A csajt már a 2. héten bemutattam otthon, 1 hónap után úgy éreztem vele szeretném leélni az életem.

A csaj titkolta előttem a családját, azt mondta nekem hogy szülei falun szerény körülmények közt élnek, mezőgazdasággal foglalkoznak, bátyja autószerelő, aki segítette őt anyagilag a továbbtanulásban. Engem ez nem is zavart volna, a falusi, dolgos gazdálkodó embereket is becsülöm.

A bátyjával kapcsolatos története igaz volt, a többiről azonban kiderült hogy hazugság, amikor bátyjával találkoztunk. Ő mondta, hogy szüleik alkoholista munkanélküli lumpenek, akik 10 év alatt nullára lecsúsztak, egy nyomorúságos bérlakásban laknak apjuk rokkant nyugdíjából és a tőlük kapott pénzből, jellem nélküli emberré váltak. És még rosszabbakat...

Ez után akkori barátnőmmel elbeszélgettem, mondtam hogy továbbra is őt tartom az álomnőnek, de nem tudnám elviselni azt, hogy lumpen embereknek köze lehessen a családomhoz, sőt még törvényes joguk is arra, hogy ha majd lesz közös gyermekünk, azt unokaként látogathassák. Az indulatok elragadtak, olyanokat mondtam, hogy bárcsak ne lennének a csaj szülei, csaj sírt teljesen összeomlott, engem is sírógörcs kerülgetett.

Aztán másnap higgadt fejjel megbeszéltem vele, hogy mostantól kezdve nem tudom elképzelni azt, hogy komoly terveim lehetnek vele közös jövőre, innentől kezdve pedig nem lenne tisztességes tőlem az, hogyha csak játszadoznék vele és az idejét rabolnám. Itt lett vége a kapcsolatunknak.

36F