Fiúk, lányok! Történt már veletek olyan, hogy valakit nagyon szerettetek és azért engedtétek el, hogy neki jó legyen?

Volt. Két és fél évvel ezelőtt összejöttem egy sráccal, akivel nagyon nem kellett volna, a képembe vágta az ajtót, eléggé "megsérült" a lelkem attól a néhány héttől is.

Ezután megismertem egy srácot, rengeteget találkozgattunk, beszélgettünk, én kezdtem totálisan belehabarodni, mire ő kinyögte, hogy neki igazából más kellene. Én annyira össze voltam törve, hogy igazából már semmi nem érdekelt. Csak felvetem a bájmosolyt és feldolgoztam, hogy ez van. Majd amikor ténylegesen elfogadtam, akkor elhatároztam, hogy mellette fogok állni, mint barát és mindent megteszek azért, hogy ő boldog legyen és összejöjjön neki azzal a másik lánnyal.

Újabb jópár hét telt el, amikor összegabalyodtunk egy buliban én pedig másnap verdestem a fejemet a falba, hogy miért kellett felkevernem azt, ami egyszer már leülepedett bennem. Végül elkezdtünk randizgatni és összejöttünk. Én nagyon nehezen dolgoztam fel, hogy néhány hete még másik csajról áradozott, mostmeg engem tart a karjaiban, nem tudtam komolyan venni, ezt is fel kellett dolgozni, de azóta is együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást, tehát vannak happy enddel végződő történetek.

Egyébként igen, fel lehet dolgozni és el lehet felejteni a saját és az ő érdekében is, de piszkosul nehéz!