Túl őszinte a párom. Nem azt mondják, hogy aki szeret, annak pizsamában is szép vagyok?

Sose gondoltam volna, hogy ez baj lehet.

- A véleményét mindig elmondja, főleg ha rossz.

Amikor felszedtem pár kilót, akkor az volt a baj, h miért nem vagyok versenysúlyban. Most, hogy lefogytam vissza a nyári súlyomra, most az a baj, h miért lettem ilyen vékony.

- A képeket, amiket kiválasztok facebookra feltölteni, "mintha nem is te lennél". Nem is így nézel ki, ezek nem jó képek (mindenki más szerint teljesen jó).

Igazából sosem dicsér meg, akkor sem, ha tényleg csini ruhában vagyok. Akkor meg pláne nem, ha sportcuccban rohangálok.

- ja, tényleg, a ruhák... márkás, csinos ruhákat hordok, (nem vagyok disznó kövér, sőt, normális, vékony vagyok, 55 kg-os), sosem tetszenek neki, az egyik túl kihívó, a másik túl díszes, a harmadik csúnya színű...

- a körmöm miért ilyen, sosem jó, nem jó a szín, nem jó a méret

- egész nap dolgoztam, örülök, hogy végre találkozhatunk, együtt lehetünk, neki egy óra múlva el kell mennie a barátaihoz, mert mennek bulizni. Mert nem jó az, ha egy hétvége kimarad.

Amikor én végre találkozhatnék a barátnőmmel, akkor meg valahogy mindig úgy alakul, hogy lelkifurdalást akar bennem kelteni, hogy nem vele vagyok. Bezzeg ő mennyit járkál másokkal, sőt, nőkkel! Ami még nem zavar annyira, de nekem nincs ennyi barátom...

Hozzá kell tenni, hogy ő 30-on felüli, én huszonéves, évek óta együtt vagyunk.

Csak őszinte, vagy nem is értékel igazán?