Fiúk! Mit szólnátok egy ilyen barátnőhöz?

Szia! Én ebben a cipőben jártam úgy másfél éve. Összejöttem az első komoly barátommal, nagyon helyes, aranyos fiú volt, viszont folyamatosan kisebbségi komplexusom volt mellette. Pedig ő tényleg mindig dicsért, hogy tetszem neki, és láttam is rajta. Világ életemben ducibb voltam kicsit, de nem igazán zavart. Nagyon meg akartam felelni ennek a srácnak, és őrült fogyókúrába kezdtem. Az elején még dicsérgetett, bókolt, utána viszont ez az egész kezdett a kapcsolatunk rovására menni. Nem voltam mással elfoglalva, csak a fogyással. Volt, hogy sírva hívtam fel, hogy jöjjön át, mert (Karácsony lévén) megettem egy rántott halat. Ha nem jön át, bizony hánytam volna(de felhívtam, mert akkor már tudott a betegségemről, és megígértem neki, hogy nem csinálok ilyet). Frusztrálta, hogy nem mehettünk el közösen enni mondjuk egy pizzát, nem fagyizhattunk, stb. És ezt meg is értem, mert senki nem szeret egy ilyen emberrel lenni. Tudom magamról, hogy az ilyen ember besavanyodott, rosszkedvű, nincs energiája, folyton csak a kajáláson(illetve a nem kajáláson) jár az esze, stb.

Annyira lefogytam pár hónapon belül, hogy már nem is igazán tetszettem neki, folyton nehezményezte, hogy mennyire vékony vagyok, kiállnak a csontjaim, stb.

És nekem olyankor valami megkattant a fejemben, és elhatároztam, hogy még vékonyabb akarok lenni.Ez edzésmániához, még nagyobb koplaláshoz vezetett, hiába kérte a srác, hogy hízzak.

Olyannyira belezuhantam ebbe az ördögi körbe, hogy magasról tojtam a sulira,(majdnem kicsaptak) a srácot(azok után, hogy mennyit próbált küzdeni, és segíteni) kirúgtam, a szüleimmel, barátaimmal megromlott a kapcsolatom. Az egészségem tönkre ment, vérnyomásom, vérkeringésem, vércukrom, hormonrendszerem (több, mint fél évig nem menstruáltam) gallyra ment. Visszagondolva, az volt életem egyik legrosszabb időszaka, ráadásul én még akkor is kövérnek láttam magam.

Pár hónap múlva elkezdtek rám törni a falásrohamok, de meg akartam gyógyulni, és nem hánytam, próbáltam kontrollálni az étkezésem, több-kevesebb sikerrel. Már lassan egy éve, hogy túl vagyok rajta, de örökre rányomta a bélyegét a kajához való viszonyomra. Ma már próbálok rendesen, egészségesen étkezni, viszont jócskán híztam azóta. Tudom, nehéz időszak ez, nem mindenkinek sikerül segítség nélkül kilábalnia belőle (mai napig nem tudom, nekem hogyan sikerült). Ha egyedül nem megy, mindenképpen kerítened kell egy szakembert, hogy segítsen. Helyre kell rakni a dolgokat a fejedben. Azért írtam le ezt neked, mert remélem segít reális képet kapni a dologról, és ha esetleg ilyen helyzetben vagy, megvilágítsam ennek a betegségnek a következményeit.

A kérdésre válaszolva:

Mint azt fentebb említettem, nincs semmi élvezetes egy ilyen emberrel együtt lenni. Ha valaki mégis megpróbálja, valószínűleg segíteni szeretne rajtad, de nem fog sikerrel járni. Ugyanis tök mindegy, hogy mit mondanak neked kívülálló emberek, a testképzavarod, evészavaraid megmaradnak.( Amennyiben nem túl súlyosak, elképzelhető, hogy hathat rád a pozitív megerősítés, támogatás.)

Szóval szegény srác összejöhet veled, de annak nem lesz jó vége...

Ha kérdésed van, vagy érdekel valami, írj nyugodtan. :)