Elmerjem mondani neki, hogy szeretem?

(Tudom, hosszú lett.)

Az egészet azzal kezdem, hogy egy új iskolába kerültem a múlt szeptemberben. A beiratkozáson találkoztam Vele. Ő egy mentor a suliban, néha találkozunk vele, meg az egyik órán is velünk szokott lenni. 25 éves, nagyon udvarias, jólnevelt, segítőkész, egyszóval, ő az a férfi, akit egész életemben kerestem. Már első látásra rokonszenvesnek találtam, de csak akkor szerettem bele, amikor megvigasztalt, amikor nagyon magam alatt voltam. Jóban vagyok vele, mindig jókedve van, és amikor mosolyog, megvillanak a hófehér fogai és szinte csillognak a zöld szemei. Ilyenkor megdobban a szívem és azt kívánom, bárcsak magához szorítana és soha nem engedne el. Viszont van barátnője. Egyszer mögöttem ült a ebédlőben. Nem valami szép, idősebbnek néz ki Nála, de nem tűnt rossz embernek, kedvesnek látszott. Sosem szokta Ő megfogni a kezét, csak egyszer láttam, hogy megölelték egymást. Azonban nem csak nekem tetszik. Az egyik ismerősöm már múlt évben beleszeretett. Iszonyú mérges volt rám, amikor meglátta a közös képemet Vele az IPadomon. Azt mondta, hogy Ő csakis az övé, de én visszavágtam neki,, hogy az ővé sem, hanem a barátnőéjé. Úgy néz ki, mint egy fiú, úgy is öltözik, meg elég csúnyán is beszélt egyszer Vele. Nagyon udvariatlan meg perverz egy lány, jó hangosan szokott böfögni nyilvánosan, míg én vele ellentétben szépen öltözködöm és sminkelek, a csajok me is szoktak dicsérni. Vele nem is nagyon szokott beszélni, tőlem viszont mindig kérdezi, hogy hogy vagyok, mondta is egyszer, hogy szeret velem beszélgetni.

Azonban én barátságnál sokkal többet érzek iránta. Következő tanévben a suli egy távolabbi épületében fogok továbbtanulni és nem tudom, hogy meg merjem-e neki mondani, hogy szeretem, amióta csak megláttam. Attól tartok, hogy meg fog utálni és vége lesz a barátságunknak. De attól is félek, hogy később nagyon meg fogom bánni, hogy nem kérdeztem meg Tőle.

Tanácstalan vagyok. Mit tegyek?