El lehet mondani egy lánynak, hogy szerintem az anyja viselkedése miatt féltékeny típus? Vagy ez olyan mintha szidnám?

Fél éve van egy barátnőm. Egy angyal, okos, értelmes, szép. Viszont nagyon féltékeny. Én nem bírom ha "megkötnek". Vannak barátaim, hobbijaim, szerintem rá is sok időt fordítok, de nekem másra is szükségem van. Pl. arra, hogy beüljek a haverjaimmal egy sörre. Vagy ha valaki szervez valamit akkor oda "elmehessek". (Ez nem egyoldalú kérés, őt is erre ösztönzöm, menjen, legyen a barátaival, engem tényleg nem zavar) Ja és vannak lány barátaim is. Mindig is voltak, még általános iskolából maradt meg egy 8 fős "banda" 3lány is tag.

Ha egyedül vagyok fiúkkal akkor utána kikérdez, ha együtt megyünk állandóan sasol.. Én ezt nem igazán bírom.

Ezerszer elmondtam neki, hogy nem azért vagyok vele, hogy legyen valakim, hanem mert ő kell, és higgye már el, hogy van bennem annyi gerinc hogy ha más kell, előtte szólok. Szóval az ilyen "sablonszövegeken" amit amúgy ezer százalékosan komolyan gondolok már túl vagyok. Csak éppen eredménye nincs.

Én úgy gondolom azért ilyen mert az anyja ezt nevelte bele. Elvált, a kapcsolatai zátonyra futottak, sokszor megcsalás miatt. Szerintem alapból kicsit férfigyűlölő, ahogy nézem. És ezért ilyen a barátnőm is. Szerintetek elmondhatom neki, hogy én így látom? És hogy látja, hogy ez a féltékenykedés nem vezet semmire, max ő is besavanyodik mint az anyja.

Mindig mondja, hogy milyen kedvesek a szüleim. Ezt felhozhatom? Hogy ők is adnak egymásnak szabadságot, vannak külön programjaik mégis milyen szépen élnek?

Vagy ez olyan mintha magasztalnám a sajátjaimat az ő anyukáját pedig szidnám?