"Legjobb barát párja" téma, mi a véleményetek a dologról?

Hosszú lesz, bocs...

Vázolnám a helyzetet.

A csajszi és a legjobb barátom már lassan másfél éve együtt vannak. Első látásra ismerősnek tűnt a csaj amikor bemutatta, és mint kiderült egyik volt középiskolai évfolyamtársamnak a párja volt és szinte biztos, hogy mi már találkoztunk. Amikor ez kiderült volt nagy döbbenet persze mindenki részéről, ezt most csak azért említem meg, mert szerintem véletlenek nincsenek, de ne menjünk el szentimentális irányba azért. :)

Szóval már akkor szimpi volt a csaj, de az utóbbi fél évben egyre jobban összehaverkodtunk. A dolgot komplikálja, hogy nekem egy lassan 5 éves kapcsolatom van, ami már az utolsókat rúgja és ezt tudja mindenki igazából.

Szóval, ezzel a lánnyal az utóbbi 2 hónapban kezdtek el úgy igazán érdekes irányt venni a dolgok. Egész addig persze nem is tekintettem rá úgy, mint potenciális "áldozatra", tényleg csak mint barátra, persze időről időre eljátszottam a gondolattal, hogy bár az én párom lenne ennyire energikus, vicces de mégsem komolytalan, racionális gondolkodású...szóval csak ártalmatlan gondolatok voltak.

Aztán egyik pénteken, amikor is mindig összejön a brigád kicsit többet beszélgettünk párkapcsolati dolgokról, és mint kiderült ő is tudna mit mesélni, de azt mondta, hogy majd ezt kettesben kéne inkább valamikor. Már ez fura volt kissé, majd jöttek a titkos facebook üzenetek, leadta az órarendjét, hogy mikor ér rá, jópofizások, satöbbi...

A találkát 1 hónapja próbáljuk összehozni, persze úgy, hogy egyikünk párja sem tudhat róla, de Ő mindig lemondta az utolsó pillanatban a dolgot. Kezdtem azt hinni, hogy mégse másabb, mint a többi lány és csak szórakozik, de 1 hete volt egy kisebb összeröffenés, ahol kicsit több volt a kontakt már kettőnk között. Többször megölelt úgy, ahogy előtte soha, fura volt az egész... Majd később ő és a párja (aki az én legjobb barátom ugye) félrehívott és elmondta, hogy sajnos családi problémák vannak (most történet szempontjából lényegtelen, hogy mi, a titkot rám bízta és még így anonim se mondanám el, mert szarnak érezném magam) és ezért ez a nagy szeretet-áradat, mert most kicsit szüksége van a támogatásra. Utána beszéltem a lánnyal négyszemközt is és mondta, hogy emiatt a probléma miatt mondta le mindig a találkozót és ne haragudjak, viszont el fogja mondani a párjának, mert nem tudna neki hazudni, de mindenképp találkozni fogunk. Utána este még többször odajött hozzám és megölelt, de nem úgy éreztem, hogy ez az a baráti ölelés, szorosan magához húzott, simogatta a hátam, fejem és a végén hatalmas cuppanóst nyomott az arcomra mindig. Többször megfogta a kezem, simogatta, szóval számomra kicsit ez már fura volt, nálam ez nem feltétlen fér bele egy fiú-lány barátságba, ezt nem igazán tudom hova tenni, de nem utasítottam vissza, mert nagyon jól esett...Reggel a kanapén ültünk indulás előtt és a vállamra hajtotta a fejét, ezt már látta a párom is, aki amúgy átaludta az estét és persze otthon kiakadt ezen (mi lett volna, ha látta volna a többit), de már nem először volt féltékeny erre a lányra amúgy sem (szerinte mi túlságosan is jól elvagyunk), pedig korábban csak beszélgettünk egymással, nem igazán volt ilyen személyes kontakt, maximum pacsizások meg ilyen "poén" dolgok.

Másnap szörnyű érzésem volt, beszéltem a barátommal, hogy nem zavarja-e, hogy ennyire jóban vagyok a lánnyal? Mert ha gond, akkor majd én tartom a 2 lépés távolságot. Meglepetésemre azt mondta, hogy nem, sőt kifejezetten örül neki, hogy van egy támasza még.

Szóval tömören összefoglalva, mindig is nagyon nagyon jól elvoltunk együtt és bár Ő mindenkivel elég közvetlen, úgy érzem velem talán kicsit más, végülis csak nekem mondta el ezt a dolgot is azon az estén, gondolom benne vagyok a bizalmi pikszisbe. (remélem nem olvassa ezt és nem ismer magára :)))

Hú, már most jobb, hogy kiírtam magamból a dolgot. Az a nagy baj, hogy ezen őrlődöm már egy hete amióta volt a dolog és senkivel sem tudom megbeszélni, mert félek, hogy kitudódna a társaságon belül, nem merném elmondani senkinek. Itt még egy titok sem maradt titok, amik egymásra vonatkozott volna (ki kivel csalt meg kit) mert mindenki játszani akarja a jótétlelket és segíteni akar.

Evidens lenne azt mondani, hogy tartsam magam távol a lánytól és akkor majd csillapodnak a dolgok, de egyszerűen a zsigereimen érzem, hogy vonzódom hozzá, minden egyes molekulám őt akarja... Ha csak rá gondolok úgy érzem egy pillanatra, mintha gyomorszájon vágtak volna és bárhogy próbálok ellenállni, sokszor gondolok rá. Nagyon rég éreztem ehhez hasonlót, de ilyet még a jelenlegi párommal sem éltem meg még akkor sem, amikor minden jó volt.

Tudom, hogy ez nem helyes és soha az életbe nem lehetne köztünk semmi, mert egyrészt félek, hogy csak én látok bele ezekbe a dolgokba többet, mint ami, másrészről elveszíteném a legjobb barátom és az egész társaság kiutálna a fenébe. Ebbe persze be lehet kötni, hogy mi a fontosabb: egy esetleges szerelem vagy egy társaság, de itt most erősebb az az érzés, hogy ez így nem jó, nem helyes, így ez most nem érv.

Pillanatról pillanatra változik az álláspontom aközött, hogy tartsam a távolságot és ne engedjem magamhoz közel, aztán majd elmúlik ez az egész remélhetőleg, illetve aközött, hogy legyek vele olyan kedves, amennyire érzem és amennyire belefér a barátságba, hogy egy esetleges B-terv lehessek bármi eshetőségre...fú, ezt leírva is szemen kéne köpni magam.

Egyébként 25 éves vagyok, tehát ez nem ilyen gyerekes marhaság már.

Várnám sok szeretettel a tanácsokat, esetleg tapasztalatokat. :)