Hogyan tudnék megváltozni? Miért vagyok ilyen? Túl nagyok az elvárásaim?

Eddigi barátaim közül a három vékony vagy izmos testalkatú volt, egy pedig átlagos, pár plusz kilóval. Vele voltam együtt a legtovább, de a kapcsolatunk alatt néha úgy éreztem, lehetne izmosabb, foglalkozhatna többet magával. Mintha nem értem volna be vele, pedig szerettem őt. Már jó ideje nem vagyunk együtt, és utólag sokszor szégyenkezem amiatt, hogy nem fogadtam el őt mindig 100 százalékosan.

Most ismerkedek egy sráccal. Nagyon helyes, jófej, kezdem nagyon megkedvelni, de ő sem sportos alkat. Gondolom, ha belészeretek, ez nem kellene, hogy zavarjon - de mi van, ha mégis zavarni fog?

Felszínesnek tűnő gondolkodásomra annyi mentséget tudnék felhozni, hogy minden héten többször tornázok, odafigyelek az étkezésemre, vigyázok az alakomra, büszke vagyok a testemre. Úgy érzem, valamilyen szinten jogom van elvárni ezt a páromtól is. De tudom, ha ha szeretek valakit, nem kellene megváltoztatni...

Meddig terjed a "ha szeretem őt, akkor mindenhogy szeretem" című dolog? Van, aki magára ismer a leírásomban...?

Néha gonosznak érzem magam, máskor meg úgy gondolom, megérdemlem, hogy azt kapjam meg, amit én is adok a másiknak.

Köszönöm a válaszokat.

20/L