Létezik kapunyitási pánik?

Az exem azért szakított velem, mert elmúlt nála a szerelem. Ez több mint egy éve volt, de mivel alapjáraton is nagyon jó barátok voltunk elszakadni nem akartunk a másiktól. Próbáltunk barátok lenni, amiből az lett, hogy barátság lett extrákkal. Eleinte még ezt is elég jól tudtuk kezelni, de azóta már inkább olyan a kapcsolatunk, mintha járnánk. Ugyanis összebújva alszunk, csókkal köszöntjük egymást, kézen fogva járunk stb. Csak épp nem járunk...

Bevallása szerint nem szerelmes belém. De akkor miért viselkedik így? Annyiszor mondtam már neki, hogy oké, hogy legyen kedves, de ő nem úgy kedves mint egy baráttal. Egy barátnak nem adunk puszit a homlokára, nem simogatjuk míg álomba nem szenderül, nem viszünk neki reggelit az ágyba és még sorolhatnám.

Két évig voltunk együtt. Én 24 vagyok ő 25. Lehet, hogy egyszerűen nem akarja beismerni, hogy mit érez irántam, mert akkor azt a tényt is el kéne fogadnia, hogy nem is lesz már más az életében? És hát nekem ő az elsőm, neki pedig én vagyok a második lány az életében.

Annyit tudok, hogy lelki társnak tart, a legjobb barátjának, és hogy el is tudná képzelni az életét velem, csak azt érezné, hogy valamit kihagyott az életéből.