Szeret, de nem szerelmes. Menjek? Maradjak?

Most látom, hogy jött azóta egy komment tőled. Nos, rosszul gondolod, hogy nem változna a hozzáállása akkor sem, ha szerelmes lenne. Tévedés. Átérzem a helyzeted, én is ugyanígy voltam mint te a legutóbbi kapcsolatomban. Nekem is mindenki mondta, hogy nagyon nem korrekt ez így, hogy én szerelmes vagyok, a párom meg csak "szeret", de homokba dugtam a fejem és azzal kábítottam magam, hogy biztos nem lenne semmi másképp, ha a párom is szerelmes lenne, hiszen így is ragaszkodott hozzám, így is jó volt (látszólag!!!) a kapcsolatunk. Hát marha nagyon tévedtem. Egy szerelmes ember teljesen másképp kötődik a párjához mint aki csak elvan a szeretettel. Sokkal mélyebben, sokkal fontosabban kötődik, mérni se lehet a különbséget.

Szóval te tudod, hogyan döntesz, maradsz és bekábítod magad azzal, hogy "így is jó" vagy erőt veszel magadon és továbblépsz ezzel megadva a lehetőséget, hogy viszonzott, egyenrangú kötődésben legyen részed. Én se hallgattam annak idején azokra, akik azt mondták, hagyjam ott a barátomat és jól rá is fáztam. A mai eszemmel gondolkodás nélkül továbbállnék, amint leközli a pasi, hogy bocs, de nem vagyok szerelmes.

Még egy valami, aztán eldugulok, ígérem:)

Írod, hogy abban "állapodtál meg" magaddal, hogy a szerelemfelfogás más és más. Szintén önáltatás, ne haragudj. Az én exem is azzal jött, mikor erről beszéltem vele, hogy ne lovagoljak ezen, mert a szerelem az mindenkinél más és más, és soha nincs olyan, hogy egyformán szereti egymást egy pár 2 tagja..stb. Ad1: nincs olyan, hogy van ilyen szerelem is, meg van olyan is. Egyfajta szerelem van, amikor szerelmes vagy valakibe a feje tetejétől a lába ujjáig, vagy NEM. Nincsen átmenet: vagy szerelmes vagy, vagy nem. Vagyis a különbség azt illetően, hogy simán szereted az illető vagy szerelmes is vagy belé, tehát ég és föld mondhatni.A szerelemben épp az a rendkívüli, hogy kizárólagos, hiszen sokakat szerethetsz, sokakhoz vonzódhatsz, kötődhetsz emberileg, de szerelmes csak egy valakibe lehetsz egyidejűleg és épp attól válik egyszerivé és különlegessé az illető. Ad2: amit már fentebb írtam, hogy míg a szerelmes fél teljesen átlényegül minden mélységében a másikkal, addig a nem szerelmes fél el sem tudja képzelni ezt a fajta dimenzióját a köteléknek. Szeretheti persze a másikat, de megközelítőleg se nem olyan mélységben és ez a lényeg.

Én lassan 50 éve várom, hogy valaki belém szeressen. Voltak párkapcsolataim, házasságom is, de valamiért az összes kifejtette pár év után (volt aki pár évtized után csak), hogy bocs, de nem szerelmes belém, és nem is volt soha. Miközben mind tudta, hogy én az Igazit keresem, és nem érdekelnek a "töltsük el addig kellemesen az időt" típusú kapcsolatok. Először volt az így szeretlek, úgy szeretlek, soha..., örökké..., aztán amikor kellemesen kidugták magukat, jött az őszinte vallomás, hogy persze nagyon szeretnek, de sajnos nem szerelemmel...

Ezért hányok az emberektől.