Lányok, ti kilépnétek egy párkapcsolatból, ha a párotok már az elején elárasztana titeket a szeretetéhségével? (Tehát kevesebb teret engedne, elhalmozna viszont mindennel cserébe azért, hogy szeressétek).

Ha az elhalmozás azt jelenti, hogy ágyba kapom reggel a kávét, együtt járunk koncertekre, kiállításokra és soksoksoksoksoksoksoksoksoksoksok ölelést kapok akkor nekem ez így meg is felel.

Kilépnék mindkettőnk érdekében. Az én jellemem mellé nem való gyenge/önbizalomhiányos ember (a féltékeny, szeretethiányos az sajnos ilyen) ismerem magam amint vérszagot érzek nekitámadnék (nem bírom a hiszit meg az ok nélküli féltékenykedést, az számomra csak rinya) 2 hét alatt kicsinálnám lelkileg teljesen. Arról nem is beszélve hogy nekem kell a szabadság senkitől nem tűröm a rövid pórázt. A mostani párom bízik bennem és én is benne, nincs féltékenykedés megértjük egymást és nem próbálja meg ajándékokkal meg meglepetésekkel megvásárolni a szerelmem (ami szánalmas is egyébként). 2 csaja is megcsalta előttem mégis képes a normális párkapcsolatra és ezt én többre értékelem mint bármilyen ajándékot.

Én igen, mert ki nem állhatom, ha rámtelepszenek, megfojtanak, korlátozzák az egyéniségemet. Én egy ilyentől jobban menekülnék mint a baltás gyilkostól...