Ti hogy tudtátok túltenni magatokat azon, hogy későn jöttetek rá arra, hogy félreismertétek a szerelmeteket? Mennyi idő kellett ahhoz, hogy újra tudjatok nyitni más felé?

Ha én erre rájöttem, még házasság előtt, mindig léptem-még pedig a kapcsolatból ki.Nem cirkuszoltam, nem keresgettem az okokat-mert minek, ha valaki ilyen szinten neg.módón szerepet játszott, akkor az nem fog pozitiv módón megváltozni. Az is más ha pl. az elején pont a rosszabb oldalát mutatja az embert, és utána szép apránként nyilik meg, és mutatja meg a jó oldalát. De aki a jó oldalt feltuningolja, és utána derül ki, hogy kicsoda-az az ember nem fog megváltozni...

Az írásod alapján én inkább téged kapcsolatfüggőnek látlak, aminek nincs köze a szeretethez, hanem csak a félelemhez, hogy egyedül maradsz.

"de egyben olyan illúziót is keltett bennem"

Erről is beszéltem..

"ha elveszítem/szakítunk akkor találok e még olyan embert mint amilyen ő volt. "

Ennél az embernél csak jobbat találhatsz.Egyenesebbet biztosan.

Nekem anno négy évembe került majdnem... Ill. az elejétől éreztem, h nem passzolunk, csak én h**** reménykedtem, h a szerelem felülmúlja majd a problémákat, stb. -szokásos. Hát nem. Amúgy szerintem is benne van általában ez a függés - "nem akarok egyedül lenni" dolog. Túl kell lépni.

Te is írod, h nem illetek össze - pont ez az! Nem kell, és nem is fogsz olyan embert találni, mint ő. Úgy fest hozzád más való. Mindenki más. Biztos, h szereted, és vannak jó tulajdonságai. Aki majd jön utána (ha úgy alakul), neki is lesznek, lehet a következőnek is...