Tényleg "csak" barátok lennénk?

Van egy fiú, aki pár hete lépett bele az életembe egyik napról a másikra egy ismerősöm révén. 2 hétig együtt voltunk napi 10 órát, mert meg kellett szervezni egy ilyen városi-sulis rendezvényt. Meg volt, jól sikerült, közben közel kerültünk egymáshoz barátilag, mondja hogy ilyen jó barátja még nem volt, nem hogy lány barátja stb. Mivel másoknak is feltűnt, hogy eléggé közel kerültünk egymáshoz, egy haverom rákérdezett nála, és azt mondta h barátilag nagyon szeret, de ezen még nem gondolkozott, mert fontos most a karrierje, és hogy nem lenne rám annyi ideje.

DE találkozunk napi 2-3 órát, és nem barátilag nézek rá (mások szerint ő se, meg valahogyan az a másfajta nézés, tudjátok?:D) , egymáshoz érünk "véletlenül" stb...

együtt szervezünk programokat, és kezdek beleesni.

pedig eddig olyan voltam, hogy nem kell komoly kapcsolat, csak úgy elvoltam ilyen téren, nem foglalkoztam vele, párszor buliba itt-ott összejöttem ezzel-azzal, de nem vettem komolyan. de most úgy érzem érte bármit meg tudnék tenni, mert tényleg szeretem.

és szerintem már vagyunk olyan korban, hogy kezdünk kinőni az igazi fiú-lány barátságokból.

mit tegyek/tegyünk?

17/L, 18/F