Szerintetek az egesz az en hibam?

Nem a te hinád kérdező,nem tudtál semmit ellene tenni.A fiú volt a hibás,neki kellet volna horvátországban levelezés helyett,veled tölteni az időtőket. 18/F

Fiatalon (16-18 évesen) én is ilyen voltam, mint te kérdező. Mondjuk nálunk kicsit más volt a helyzet, mert az én barátom nem, vagy csak ritkán adott okot arra h ténylegesen féltékeny legyek. Leginkább csak az önértékelési zavarom miatt voltam féltékeny szinte mindenkire. Később aztán eljött egy olyan pont, hogy szinte már csak veszekedésből állt a kapcsolatunk, és fogalmam sem volt hogy alakult így, szinte észrevétlenül történt, és szinte csak az én hibámból. Akkor merült fel először a szakítás lehetőségre, de én ráeszméltem, hogy mennyire szeretem a barátom és milyen hülye voltam, úgyhogy elhatároztam, hogy változtatok a dolgon és ezentúl azon leszek, hogy minden jobb legyen, mert nem akartam elveszíteni. És énsem hittem volna, de tényleg képes voltam rá, nem csak egy üres ígéret volt: a féltékenységet eleinte szándékosan képes voltam elnyomni magamban, majd idővel szinte már teljesen meg is szűnt. És ez nem csak olyan szempontból volt jó, hogy a vitáink száma szinte nullára csökkent, de én is jobban éreztem magam, hogy nem folyton azon kattogtam, hogy vajon az a lány jobban tetszik-e neki meg ilyenek... És rájöttem, hogy amíg engem szeret, addig nincs okom féltékenykedni. Mondjuk az igaz, hogy azóta szakítottunk, mert részéről elmúlt a szerelem, pedig az utóbbi 1-1,5 évben szinte gyökeresen megváltozott a kapcsolatunk pozitív irányba, de így legalább nem úgy váltunk el, hogy már szinte felőrölte a kapcsolatunkat a sok veszekedés, mert az tényleg borzasztó tud lenni.