Ti mit tennétek lányok, ha a pasitok azt mondaná, hogy:mindenki megúnja egy idő után a párját mert ez olyan hogy van egy színes ceruzád és mindg jobbat akarsz nála sose jó az ami van, vélemény?

Egyrészt jó nagy hülyeség ez a színes cerkás dolog, egyébként is tök béna hasonlatokkal tudnak néha előállni, na de ez vitt mindent :D Persze, én is ráunok mindenre, ha mindig minden ugyanúgy, rutinszerűen történik. A kapcsolatért tenni kell, mindkét félnek - már ha mindketten akarják is a kapcsolatot fenntartani. Unalmas? Hát vagy változtat vagy továbbáll.

Lehet, hogy te vagy a biztos pont... Úgy áll hozzád, hogy te úgyse hagyod el, akkor meg inkább ez, mint egyedül. Szerintem ez nem vicc kérdése, az csak kifogás, hogy ő viccel :)

De akkor is az a kérdés, hogy szeret-e, mint társ, mint nő vagy sem. Mert az unalom ellen lehet tenni, de ha már csak megszokás és nem is igazi a szeretet, hanem inkább megtűrés, akkor nincs miről beszélni.

Hát ha egy emberi vonzalom olyan szinten van nála, amilyen a tárgyhoz való kötődés, az beteg. Az is betegség, hogy valakinek ennyire felszínes a kötődése, és az is, hogy idővel csökken és nem erősödik.

Csak hasonlítsd össze a saját működéseddel! Tuti, hogy az ellentéte.

A kötődés mindenképpen nagy, én is így vagyok, hogy a mostani párom volt az első mindenben (kivéve csók). 2 év után vagyunk, de dolgozni kell ezen a kapcsolaton. Másképp nem megy. Így viszont még soha nem mondta a barátom, hogy rám unt... Pedig kérdeztem már tőle, hogy nem unalmas-e az, hogy minden este mellém bújik be és én vagyok rajta nem valaki szexis csöcsös maca? :) Igazából nem is komolyan kérdeztem, mégis olyan aranyosan kiáll mellettem. Nem is kell mondania, ezt a férfi tetteiben érzed! Ahogy hozzádér vagy elalvás előtt puszit nyom az arcodra, hogy megkérdezi hogy vagy és meghallgat, ha valami nyomja a szíved. Ezek azok a dolgok, amik természetesen kéne, hogy jöjjenek.

Ezek nélkül a kapcsolat halott. Sajnos fáj, akkor is fáj a válás, ha rossz a kapcsolat, ha pedig jó, akkor még borzasztóbb. Ezen az idő segít csak, amit utálok mondani, de valóban ez az egy, ami feledtetni tudja a veszteséget. Lefoglalhatod mással magad, de a koncentráció is nehezebb. Viszont gondolj arra, hogy minden nappal könnyebb lesz... Lépni pedig sosem késő. Csak te tudhatod, szereted és ő viszont szeret-e annyira, hogy megérje feléleszteni a kapcsolatot... :)