Ti mit gondoltok az ilyenről?

Szeptember óta csetelek egy mexikói sráccal, az illető egyetemista, én gimis vagyok. Teljesen megértjük egymást, egy ideje kissé idegbeteg vagyok, ő vett rá, hogy kérjek beutalót egy pszichológushoz, mert régebben neki is szüksége volt rá, és hogy ne féljek, segíteni fog. Ugyanolyan visszahúzódó mint én, nem szereti a nagy társaságot, de azt mondta nekem, hogy szeret velem beszélgetni. Múltkor szóba jöttek a párkapcsolatok és kiderült hogy ő is egyedülálló, mert neki sem fekszik a mostani rendszer (cigi, alkohol, szex), és hogy ő sem ül naponta a kocsmában, sőt nem is jár inni, mert felesleges.

Van hogy hajnalokig beszélgetünk, mert kedveljük egymás társaságát, ha bármi gondom van, elmondom neki és vagy megpróbál segíteni, vagy pedig felvidít.

És hogy az igazat megmondjam...szerelmes lettem.

Képet nem láttunk egymásról, egyikünk sem kért, én viszont olyan jellem vagyok, hogy másnak a jellemébe szeretek bele, nem a kinézetébe....

Nem tudom, ezt hogy magyarázzam el neki...találkozni egyelőre az én szempontomból lehetetlen, hamarosan egyetemre kerülök, és valószínűleg önköltségesre, arra kell gyűjtenem, meg nem is szeretném elijeszteni magamtól, vagy hogy azt higgye, hogy csak szórakozom...

És a köztünk lévő korkülönbséget sem tudom, hogy venné.

Én viszont megőrülök ebben a bizonytalanságban...