Hallottatok már ilyenről? Mit gondoltok erről? Normális?

Arról van szó, hogy van egy elgondolásom, hogy minden ami velünk történik részben a felfogásunkon is múlik... Szóval, minden nap aránylag mosolyogva megyek az emberek közé... Itthon lefekvés előtt este minden nap(pár kivétellel) elkezdek könnyezni... De ezt csak azért, mert így kompenzálom a napi boldogságot... Ha nem ért sérelem, akkor ezzel egyenlítem ki az érzelmi kilengésem... Mert gondolom ismerős az pár embernek, hogy olyan jó kedve van, hogy el kezd könnyezni... Talán láttatok már ilyet... Ez csinálom én is kb... A nap végén pár könnycseppet kicsavarok magamból, mit valami rituálé... Remélem lehet követni! Azt nem lehet csinálni, hogy mindig ugyanazért boldog valaki, mert egy idő után csökken az érzelmi értéke... Szóval kell a változatosság... Úgy mint az érzelmi hullámok... Egyszer fent, egyszer lent. A nap végére azért próbálom egyenesben tartani a dolgokat... Fura? Vicces? Mit gondoltok? Van hasonló?