Kezd megfakulni az érzés, mit tehetnék?

A helyzet az, hogy mióta egyetemre kellett jönnöm szeptemberben, távkapcsolatra kényszerültünk a párommal. Idő és pénz szűkében csak kéthetente találkozunk egy hétvégére. Ezt mindenki beláthatja, hogy nagyon kevés. És mostanság kezdem érezni- mindkét oldalról-, hogy inkább már csak szenvedés ennek fenntartása, és hogy lassan már kezd megfakulni a nagy szerelem. Én ugyan még szeretem őt, és ő is engem, és kitartunk egymás mellett meg minden, de valahogy... túl sok a vita, túl sok a stressz a ritka találkozások és távollét miatt. Amikor otthon vagyok, vele, akkor többnyire minden tökéletes, minden ragyogó, minden úgy van, ahogy kell. De mikor nem találkozunk 2 hétig, azidő alatt valahogy úgy érzem, már nem az igazi a dolog. Már kezdek kételkedni az ő érzéseiben is, de ami a legrémisztőbb, hogy a sajátjaimban is. Boldog vagyok vele, de ez így nem igazán kapcsolat.

Most persze, kérdezhetnétek, miért szenvedünk egy ilyen helyzetben, amikor egyikünk sem igazán boldog. Erre azt felelném, hogy boldogok vagyunk- amikor együtt vagyunk-, és hogy nem tart ez a végtelenségig. Tervezi, hogy jövőre már átköltözik ide a közelbe, lenne munkalehetősége, kb 1,5 óra vonatozásra innen, ami azért mégiscsak jobb, mint így.

Szerintetek megéri még várni, szenvedni így, és próbálni erőt meríteni abból a morzsányi boldogságból, amit a ritka hétvégék okoznak nekünk? Mit tehetnénk, hogy ne legyen vége idő előtt? Tanácsok? Személyes tapasztalatok? Minden érett és értelmes választ örömmel fogadok. Ezeket előre is köszönöm.

19/l, 21/f