Az tragédia, ha valakinek nincsenek céljai?

Anno elég nagy nőcsábász voltam, de aztán megkomolyodtam, de egyben még a szokottnál is flegmább lettem. Semmi sem érdekel, semmihez sincs kedvem, semmi sem motivál. De alapvetően Jól élek, meg helyesnek számítok, de mégis ez a nihilizmus lett úrrá rajtam. Dolgozni nincs kedvem, tanulni nincs kedvem, pénzem van így nem nagyon izgatom magam, max üzletelek. Semmi, és senki nem tudja lekötni a figyelmem, mindenre ráunok egy idő után. Egyedül a közeli ismerőseim, család barátok, akikért tűzbe teszem a kezem.

Azért írtam ide a kérdést, mert még soha sem voltam szerelmes. Lehet h ezért vagyok ilyen, h ez hiányzik az életemből? Túlságos hidegség és érzéketlenség.