Miért van az, hogy a lányok akkor is szerelmesek, ha?

A legtöbben szerintem azért,mert nem akarnak már tovább keresgélni.Úgy gondolják, hogy nekik ennyi jutott, és hogy jobb nem juthat!

Aki szerelmes annak a szerelme van minden felett, nem a saját boldogsága a cél, hanemhogy elnyerje a szerelmét.

Mert úgy éreztem nem tudnék nélküle élni, mert hittem, hogy ő is tud majd úgy szeretni, ahogy én őt.. hogy most félrelépett, de majd én még többet adok, hogy újra szerelemes legyen belém és ne kelljen más.. Inkább szenvedtem mellette, mint, hogy nélküle kelljen lennem.. Aztán szakított velem és én még akkor is képes voltam sírva könyörögni.. Azt hiszem sosem aláztam meg magam annyira, mint akkor. Utólag már bánom, de át tudom érezni azok helyzetét, aki szintén nem lépnek ki.. Sajnos ez is egy olyan dolog, amit a saját bőrén kell, hogy megtapasztaljon az ember, mert addig míg nem így lesz, fölösleges nekik mondani bármit is.. Az lesz a válasz, hogy "persze, mondani könnyű" vagy, hogy: "te nem tudod milyen ez".. Bárcsak ne így lenne. Én örök hálát adok anyukámnak, aki szinte eltiltott a volt barátomtól, mert látta, hogy nem tudok kilépni a kapcsolatból és bár lett volna később lehetőségem mégsem engedett vissza hozzá. Akkor utáltam őt ezért, képes lettem volna a saját anyukámmal összeveszni, hogy de én szeretem és meg fog változni..Utáltam anyát, amiért beleszól az életemben, mikor én felnőtt nőnek képzeltem magam.. A kor ebben az esetben nem számít.. Úgy viselkedtem, mint minden szerelmes kislány.. Naiv voltam, buta és vak.

Meglepő. Meggyőződésem volt, hogy férfi vagy. :) Ne haragudj!