Szerelmes vagyok? Ez szerelem?

A történet szorulna némi magyarázatra, de nem akarok túl hosszasan írni...

Van barátom egy jó ideje, de érzek valamit az első barátom iránt. Rövid ideig voltunk együtt és kb. 4 éve már, hogy szakítottunk. Utána nem sokkal lett is másik barátom, de az első barátommal azóta is beszélünk.

Ha tudtam, hogy az első barátom jön arra a bulira amire én is, a normálisnál jobban örültem neki, teljesen megőrültem. Viszont amikor meglátom, nem az az érzés fog el, mint amikor rágondolok, hanem nyugalom. Valamiért megnyugszom. Az van bennem, hogy örülök, hogy él, hogy létezik.

Tudtam, hogy mostanában csajozik össze-vissza, és engem is lehívott magához. Én meg mivel már nem bírtam elviselni az érzéseimet, lementem, mert régóta nem láttam, és azt hittem, hogy ha látom, akkor talán le tudom zárni. De csak még rosszabb lett.

A csajozásai miatt féltékeny is vagyok... Szerencsére nem beszél sokat arról, hogy kivel mit csinál, így el tudom viselni. Az a furcsa, hogy eddig egyik barátomra sem voltam féltékeny egy kicsit sem.

Azóta sem tudom az egészet hova tenni. Én sosem voltam szerelmes egyik barátomba sem. Legalábbis ilyet nem éreztem még, mint ami az elmúlt pár hónapban felerősödött az első barátom iránt. Ez csak azért van, mert ő volt az első? Vagy valamiért szükségünk lenne egymásra?