Szerintetek ez most BARÁTSÁG, vagy TÖBB? Le tudom állítani, mielőtt komolyra fordulnának a dolgok? HOGYAN? Nagyon fontos!

A barátnőm bátyja 26 éves, én 16 leszek decemberben. Kb márciusban kezdtünk dumálgatni, az elején még csak facebookon, rövidebb, majd egyre hosszabb időket. Mindig ô írt rám, és úgy köszönt, hogy 'ciao bella', ami azt jelenti, 'szia szépségem'. Hamar megtaláltuk a közös hangot, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, megértsük egymást, és hihetetlen sokat nevetünk, befejezzük egymás mondatát, sosem jöttem ki senkivel ennyire jól!! Volt, hogy éjszakákat átbeszéltünk skype-on. A barátnőm nem akart hallani arról, hogy beszélünk, szerinte ciki, és mindig elhúzta a száját, ha megemlítettem őt.

A pasi egyre többet kezdett bókolni, persze csak játékosan, flörtölve, amibe én belementem, csak viccnek fogtam fel a dolgot. Aztán már szinte minden nap beszéltünk, telefonon is, már szépségemnek nevezett, meg csókokat küldött, amiket lassan már nem tudtam hova tenni, és meg is mondtam, hogy sok. Egy darabig abba is hagyta, aztán újra visszaállt rá.

Egy hete találkoztunk, mert megkérdezte, nem futunk-e össze. Akkor is megdicsérte, hogy milyen csini vagyok, és megmutatta, hogy 'szépség'-ként vagyok beírva a telefonjába. Megemlítette, hogy el kellene mennünk kirándulni ( egyszer beszéltük, hogy nagyon szeretek, és megjegyezte... ). Másnap megint találkoztunk. Kicsit távolabb ültem le tőle, de kibulizta, hogy hiperszuper közel üljünk egymáshoz, és állandó fizikai kapcsolatban legyünk. Átkarolta a derekamat, elég sokszor, megsimogatta a hátamat, volt, hogy magához húzott gyengéden, és közel hajolt hozzám, mély szemkontaktust tartva, amit én nem voltam képes sokáig állni, mert zavarba jöttem. Volt, hogy megint poénkodtunk, és eljátszottam, hogy szomorkodok, mire megint átkarolt, magához húzott, én a vállára hajtottam a fejem, ô az enyémre az ô fejét. Kerültünk többször is olyan helyzetbe, hogy majdnem megcsókolt.

Minden nap felhív, beszélünk, és mindig nagyon várom, hogy hallhassam a hangját. Hiányzik az érintése, a múltkor alig bírtam magamat kontrollálni, nagyon jólesett, amikor átkarolt... Eljátszom a gondolattal, ahogy megcsókol, amikor rá gondolok, érzem a 'pillangókat a hasamban' és önkéntelenül is mosolyognom kell. Rengetegszer álmodok vele, és legszívesebben csak róla áradoznék, de nem szabad. Annyira hülyeség az egész...

Mondta, hogy fontos vagyok neki, és félt, meg lassan hiányzom neki, mint a családja, mire nevettem a telefonba. Mindig elhív helyekre, persze nem tudok menni nagyon sok okból kifolyólag. Régebben megemlítette, hogy bárcsak idősebb lennék, vagy ô fiatalabb, mert akkor tuti lenne nője. Nagyon-nagyon sokat bókol, de tőle jól esik, nem érzem tolakodónak. Persze tisztában vagyok a korkülönbséggel, de ugyanakkor erős, kölcsönös vonzalmas is érzek kettőnk között

Az a baj, hogy nem tudom, hogyan ôrizhetném meg a barátságunkat. Nem akarok ennél többet, mert tudom, hogy nem helyes, de elveszíteni sem akarom, mert ô az, akire nem csak szükségem van, de akinek rám is szüksége van. Vele minden egyszerû, és boldog, és... Soha nem éreztem még valakivel ennyire jól magam!!

Azt se tudom eldönteni, hogy mit érzek... Csak azt tudom, hogy most is elôttem van a szép zöld szeme, meg a mosolya, és a pillantása, az, amikor a szemem szépségét elemezte...