Mentetek már bele úgy egy párkapcsolatba, hogy nagyon régóta egyedül éreztétek magatokat? Vagyis a magány oldása volt a fő motiváció. Megérte?

Ez csak az én véleményem:

Az rendben van, hogy a nagy, lángoló szerelem szeretetté szelídül, és ez össze tud tartani két embert. De ehhez kell az elején a nagy lángolás, aminek a nyoma azért rajtatok marad, és igen, így le lehet élni az életet.

Ti ezt a kezdeti szakaszt kihagynátok,ami azért necces, mert lehet hogy pár évig működik, sőt, tudtok közös jövőt (házasság, gyerek) is tervezni, de bármikor beléphet az életetekbe egy olyan ember, aki eléri azt a bizonyos nagy fokon égést. És akkor mit teszel? Család vagy nagy szerelem? Senkinek nem lenne jó.

Nagyon előre rohantam, és nem ítélkezni akarok, én megértem, hogy a magány rossz dolog (én is egyedül vagyok). És az nagyon tetszik, hogy korrekt szeretnél maradni, becsülendő, hogy nem hazudsz nagy érzelmeket. De jól gondold meg, hogyan döntesz.

# 11/13

Azért, mert az emberek megérzik, ha elkeseredettségből, kiszolgáltatottságból mész bele. Emellett hozzá jön még egy "bárki, csak legyen már valaki" állapot.

Mindkettő negatív. Egy elkeseredett ember, aki mentőövet keres, hogy ne legyen egyedül.

Így nyilván kisebb értéket képvisel a partner szemében.

Ráadásul hozzájön a másik negatívum: a partner még azt sem érezheti, hogy "ő maga" a fontos. Mert ugyebár nem a személy, hanem a kapcsolat.

Így az ilyen emberek annak is ki vannak téve, hogy kihasználják őket. Ezekre figyelni kell!

amit 14-es írt olvastad kedves kérdező?

nem attól kell tartanod, hogy te kihasználod őt, és hű de inkorrekt vagy, hanem hogy megfogja ezt tudni rólad a másik fél és nem fog értékelni.

hacsak nem, ő is ilyen magányos farkas..

Nem feltétlenül használják ki. Ha visszafogott, nem elkeseredett, és úgy van vele, hogy megpróbálja, nincs mit vesztenie- nos, akkor akár még meghódítandó kihívás is lehet a másiknak!

Kétféle módon is elsülhet tehát. A lényeg, hogy mennyire kétségbeesett, kapcsolatfüggő. (14 voltam)

Igen, mentem már bele ilyen érzelmektől motiváltan kapcsolatba... hogy nem érte meg, az egy enyhe kifejezés. Ő nem veszített a dolgon semmit (érzelmileg sem), de nekem olyan mérhetetlenül sokat ártott... Részletekre nem óhajtok kitérni, de csak azt mondhatom, hogy én személy szerint soha de soha többé nem tennék meg egy ilyen lépést.

Nem állítom, hogy neked nem lehet jó kimenetelű a dolog, én személy szerint soha, soha többé nem szánnám el magamat ilyesmire.

Mindig egyedülálló voltam, most is az vagyok. Jó a megjelenésem és jó természetű vagyok, nem kell eltartani sem. Azzal sem vigasztalhatom magamat, hogy "olyan nagyon fiatal vagyok még, majd kialakul valami". Ez van.