Mit tegyek? Szakítsak? (bővebben lent, bocs a regényért)

Na szóval az a helyzet, hogy lassan már 2 éve vagyunk újra együtt a párommal, és azóta rengeteg dolog történt, inkább rossz dolgok. Olyannyira rosszak, hogy elvesztette a bizalmát felém, sok mindenben nem mondtam neki igazat, hogy megmentsem a kapcsolatunkat, de utólag beláttam, hogy semmi értelme nem volt, meg kellett volna mondanom az igazat, önző voltam, mivel tudtam, hogyha színt vallok, elhagyna...

Itt leginkább a múltbéli dolgaimról van szó, majdnem 10 év a korkülönbség nálunk, és én még élni szerettem volna, titokban jártam el az akkori legjobb barátnőmmel bulizni, de utólag megtudott mindent... Azután ultimátumot adott, vagy őt választom, vagy a barátnőmmel való bulizásokat, de a kettő nem megy egyszerre, ugyanis ő már komoly gondolkodású, megfontolt, és meg szeretne állapodni.

Ez nekem is megfordult a fejemben, de féltem, hogy később megbánhatom, de végül őt választottam, sokkal többet ér egy összebújós hétvége, mint egy jó buli bármikor, és tudom, hogy erre csak idő kérdése, és amúgy is rájönnék, de addigra meg már késő lesz, mert addigra lehet, hogy már lesz valakije...

De mivel történtek ezek a dolgok, és fiatalságomból adódóan sok más is, amivel keresztbe tettem neki, így hiába szeretne, nem tud bennem 100%-osan megbízni, és emiatt a kapcsolatunk sincs felvállalva, ls így megy már ez 2 éve... Azóa én már minden követ megmozgattam, nem csak kettőnk miatt, hanem magam miatt is, de nincs semmiféle változás, hiába szeretné ő is normális keretek között folytatni velem, nem meri, mert fél, hogy később megbánhatja, amit meg is értek...

A gond az, hogy én érzelmileg nagyon kikészülök, és már minden bajom van ettől az egésztől, hogy még mindig nem tudom neki megadni azt, amire neki szüksége van :(

Tudom, sok minden az én hibám, nem olyan válaszokat várok, ahol ócsárolnak, de már a szakításon jár az agyam, elég régóta, de nagyon szeretem őt, ő a mindenem, rengeteget köszönhetek neki minden értelemben csak jót tett velem, és nagyon fáj, hogy én meg egy csomószor keresztbe tettem neki, soha nem fogom tudni ezt megbocsátani magamnak...

Szakítsak vagy még 2 év után se adjam fel a küzdelmet?