Volt már olyan, hogy egy szerelmi csalódásból, kudarcból valami a hasznotokra vált?

Van egy olyan elmélet, hogyha a férfinek gyönyörű, kedves felesége van, akkor szép családja, jó élete lesz, ha pedig az ellenkezőjét fogja ki, akkor meg nagy filozófus válik belőle.

Én idejárok észt osztani, szted melyiket fogtam ki? :-)

Máskülönben meg még általánosban volt egy barátnőm, aki az istennek sem vett fel a pasilistájára, csak barátnak fogadott el. Egy ideig reménykedtem, mint sokan mások, de aztán berágtam, és lepattantam, és azóta nem veszem túl komolyan a nőket, ettől viszont hatékonyabb is lett velük a viszonyom.

Persze. A csalódások tettek olyan emberré amilyen lettem. Tudom hogy mit várok el magamtól, azt is tudom hogy mit kell tennem. Most épp a még ismeretlen határaimat próbálom kicsit feszegetni illetve megismerni.

Tehetséget még nem fedeztem fel (nem tudok énekelni, sem rajzolni), de azt tudom hogy az életem csak rajtam múlik, azt is tudom hogy én formálhatom olyanná amilyenné szeretném!

14 hónapos kapcsolatom után 2 évig nem voltam hajlandó új kapcsolatba kezdeni, mert elegem lett a hazugságokból. Ezalatt az idő alatt elkezdtem táncolni, akrobatikázni és ékszereket készíteni. Komolyabban rákoncentráltam a karrieremre és a barátaimra is.

Kialakítottam a saját életemet, amit addig a pasikkal pótoltam, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb vagyok. Szóval igen, sokat köszönhetek annak a szakításnak, komolyan elgondolkodtatott, és felnőttem tőle, úgymond. De sok minden el is veszett belőlem. Sokkal zárkózottabb lettem és egyre több felszínes kapcsolatom lett, amiket nem is akartam elmélyíteni. A mai napig kicsit nehezemre esik a problémáimról beszélni, inkább elfojtom, ami nem egészséges.

Most ezen dolgozunk mostani párommal, szerencsére jó eredménnyel =)