Lehet haverságból szerelem?

van egy ivócimborám, akivel (ugyan csak ittasan) sokat beszéltünk az élet nagy dolgairól, meg köszöntünk egymásnak az utcán, de ezen kívül eddig semmi több nem volt. de mostanában egyre többet dumáltunk, kibeszéltük a régi szerelmeket, ilyesmi és hát beleestem a régi hibába, megtetszett. de nem tudom eldönteni, hogy ez kölcsönös-e. gyakran van olyan, hogy ha sok haver van a környezetben, nem beszél velem, elfordul stb, és néha nagyon távolságtartó. néha viszont ölelget, a vállára dőlök, de ennyi. akarjak többet, vagy szenvedjek barátként, és ő akarhat-e többet?