Miért érzem ezt? Nem akarom, és mégis

Van egy 2 éves kapcsolatom, imádom a barátomat(Gergő), ő is engem, mindenben számíthatok rá. Viszont rajta kívül van egy nagyon-nagyon jó fiú barátom(Doma), aki olyan, mintha a testvérem lenne, nagyon szeretek vele beszélgetni. De a múltkor valahogy hosszabb idő után először találkoztunk, és amikor ott voltam vele, teljesen úgy éreztem, hogy milyen jó, hogy nem érzek többet barátságnál. Ismerem Domát, és tudom, hogy soha nem fog tőlem többet akarni, mint barátság. (Nem meleg a srác, csak nagyon hosszú történet... a lényeg, hogy tudom.) És amikor hazaértem, rám tört az az érzés, hogy mi van, ha mégis többet érzek? Én ezt nem akarom, mert tényleg nagyon szeretem Gergőt, nem akarom elveszíteni. Ha egyszer úgy döntenék, hogy mégis ott hagynám, akkor sem lenne semmi esélyem Dománál, mert sosem fog úgy rám nézni, mint egy lányra. És nem is akarom, a legkevésbé sem szeretném, hogy belém szeressen, vagy hogy én belé. Nem tudom, tiszta kusza a fejem, nem akarom egyiküket sem elveszíteni, mindketten olyanok, akár egy-egy darab belőlem... Csak vissza akarom kapni azt az érzést, amikor 100%-ig éreztem, melyikükbe vagyok szerelmes. Illetve most is tudom, csak Doma képe néha be-beugrik, amikor Gergővel vagyok, és nagyon zavar. Nem akarom ezt. Mit csináljak?

Előre is köszi.

17/L