A nők hogyan élik meg párkapcsolatban belülről az érzelmeket ahhoz képest, ahogy kívülről kinéz?

#56

Nem lesz feminin egy férfi attól, hogy nem bocsátja meg azt, hogy rosszul bántak vele. Van tartásra, elvégre tudja, hogy ennél jobbat érdemel. Az lenne a röhejes és dedós (mindkét nemtől), ha éveken át emiatt hisztizne és ócsárolna, de a válaszoló nem ezt írta. Sokkal gyerekesebb az, amikor valaki az első adandó alkalommal visszafut az exéhez, mert azt érzi egyedüli biztos pontnak, holott egy érett ember magában lezárta azt a kapcsolatot és éli tovább az életét.

Neked sem az exeiddel kellene törődnöd, mert ők (okkal) képviselik a múltat.

25/N

#61

A megbocsátás a felnőtt, érett ember ismertetőjele. A durcizás meg a gyereké, aki csattogtatja a fogát, arra, akit utál.

"Sokkal gyerekesebb az, amikor valaki az első adandó alkalommal visszafut az exéhez"

Egyrészt az érvelésed ott csúszik, hogy az embereket (főleg a nőket) az érzelmek irányítják. Ha halálosan szerelmes vagy egy emberbe, akkor te magad is menni fogsz utána, mivel az agyban ugyanazok a folyamatok játszódnak le a drogos ember esetében. Kell a cucc, így a drogos is megy, ugyanígy a szerelmes is megy.

Az, aki szakított velem (miután már kiszeretett belőlem), ugyanúgy jutt utánam, és nyoma sem volt annak a magabiztosságnak, mint amikor már elmúlt a szerelem.

Másrészt szalmabábot hoztál. Az előző kommentekben nem állítottam, hogy menni kell az ex után, pusztán az ellen szólaltam fel, hogy a durcizás mennyire gyerekes, ráadásul alatta egy passzív gyűlölet lapul. Mert aki durcizik, annak nagyon erős negatív érzései vannak a másik iránt.

A párkapcsolatokat ezért tartom hazugságnak, és téveszmének, mert csak addig fontos az embernek a másik, amíg pozitív érzései vannak iránta. Utába meg is dögölhet, majd ugyanazokat a pozitív érzéseket más iránt fogoja érezni, és ez a körforgás mehet egész életedben, és itt most tökmindegy, hogy hogy hosszú, vagy rövid távú kapcsolatról van szó.

Ilyen hülyeséget, mint a párkapcsolat abszolút nem pipáltam még: teljesen logikátlan ez az egyik embert felveszem-leteszem, imádom-utálom hozzáállás, és ezt éltetik?

Ennél még a szexkapcsolatok/laza kapcsolatok is jobbak, mert ott legalább nem hülyítik a másikat, és nincs az, hogy 360 fokoa fordulatot vesznek az érzések.

Hülyeség az egész, úgy ahogy van. Nem is tudom, hogy tudtam belemenni ilyen hülyeségbe.

Drága, 63-as, ha ez szórakozásod, hogy általad butának tartott szövegeket mentesz le, és pakolsz ki máshová, az rólad is elmond valamit: Számodra dologgal foglalkozol, mert vagy nincs egy életcél sem az életedben, vagy pedig annyira rossz a párkapcsolatod, hogy ennyi örömöd van az életben, hogy rajtam szórakozol.

Rajta hát, mentsd le ezt a szöveget, és tedd ki a Facebook-ra. Talán az ismerőseidet elgondolkodtatja, hogy kivel barátkoznak. Miattuk megérte megírni ezt a kommentet, ha felnyithatom a szemüket.

#62

Túlságosan feketén és fehéren látod a világot, ugyanis bizonyos dolgokat meg lehet bocsátani, míg másokat nem. Az első exemmel (akivel békében váltam el) voltak vitáink, amik során mondott néhány igencsak fájó dolgot, de megbocsátottam értük. Egyrészt mert az adott helyzet kontextusában nem voltak alaptalanok és mert én is mondtam néhány olyan dolgokat, amit utólag már bánok. Lehiggadtunk, megbeszéltük, kibékültünk. A jelenlegi párommal is voltak kisebb vitáink és félreértéseink, de azokat is meg tudtuk beszélni és megbocsátani a másiknak, mert kölcsönösen szerettünk volna javítani a helyzeten. A másik exemnek nem bocsátottam meg a megcsalást, mert tudatosan vezetett félre hónapokon át és semmi őszinte jelét nem láttam annak, hogy valóban sajnálná, csak azért jött volna vissza, mert szorult helyzetbe került. Én pedig nem vagyok egy idióta, hogy hagyjam magamat kihasználni. Már nem utálom az exemet, egyszerűen érdektelen vagyok felé. Pont annyi relevanciája van az életemben, mint a sokadik szíriai menekültnek vagy kínai termelőnek; azaz semmi. Ezt egyedül magának köszönheti.

Ha valaki összetörte a szívemet, abba már nem vagyok szerelmes. Eljátszotta a lehetőségét. A páromba az vagyok, szó szerint országokon át utaztam, hogy vele legyek, éjszakákat töltöttem kórházban, csakhogy foghassam a kezét. Azért, mert szeretem és ő is szeret engem. Jól bánik velem és támogat, ezért én is örömmel támogatom, amiben csak tudom. Az exem ezt nem becsülte meg, ezért nekem miért kéne időt pocsékolnom rá? Abban a pillanatban, hogy kiderült a megcsalás, már nem az az ember volt, akinek én korábban hittem, akit korábban szerettem. Ezt értsd meg: itt történt egy változás, egy törés. A szerelemre ugyanúgy vágytam, de ő rá már nem.

A szakítást követő hetekben tényleg megviselt voltam ("durciztam", a te szóhasználatoddal), de mára ez semmi. A múltam része, mint az a bunkó matek tanár általános iskolában, aki szerette megríkatni a gyereket. A jelenemre ugyanúgy nincsenek hatással.

Egy párkapcsolatnak az (is) a lényege, hogy a felek kölcsönösen jobbá tegyék egymás életét. Nem értem, neked nem egyértelmű ez? Minek lennék olyan emberrel, aki nem tesz hozzá a boldogságomhoz? Ha elmúlnak a pozitív érzelmek, az okkal történik, így jogosan lép tovább az ember egy másik, potenciálisan jobb partner felé. Ugyanaz a logikája, hogy nem hallgatsz olyan zenét, ami régen tetszett, de már nem, hanem nyitsz új stílusokra és azt hallgatod, ami valóban tetszik. Valami sokáig megmarad, valami csak rövid ideig.

Egy párkapcsolatért minden nap tenni kell. Akárcsak egy családi kötelék vagy barátság, ez is egy olyan emberi viszony, amit ápolni kell, különben egyszerűen elsorvad és nem hoz magával semmi pozitívumot. Fejlődni kell, de azt is csak olyan mellett lehet, akinek ez szintén igénye.

A szexizmusodat és nem alapú sztereotípiáidat pedig feleslegesen ismételgeted, mert nagyon kínosak.

25/N

"Egy párkapcsolatnak az (is) a lényege, hogy a felek kölcsönösen jobbá tegyék egymás életét."

Ez egy cukormázas téveszme. A párkapcsolat lényege, az, hogy az illetőnek jó legyen (önzés). Ha azt látja, hogy profitál a párkapcsolatból valamilyen szinten (lelki, testi, anyagi, stb.) akkor jobbá teszi a másik ember életét. De nem azért teszi jobbá, mert önmagában jót akar tenni a másikkal (nincs önzetlen szeretet) hanem azért, mert egy üzleti viszonyban van: ő ad valamit azért, hogy kaphasson.

Szakításnál meg az történik, hogy már nem érzi a másik azt, hogy profitálni tud a kapcsolatból, ezért dobja a másikat. Vagyis tulajdonképpen csak használta, és onnantól fogva már nem kíváncsi rá, hanem keres egy mást, akivel majd ugyanezt eljátssza.

Aztán jönnek az üres ígéretek, aztán egy idő múlva úgy összevesznek majd, hogy többet nem is akarják látni egymást.

Facebook-on megmosolyogtató látni ezt a jelenséget: közös képek, dúl a lamúr stb. Aztán meg hirtelen eltűnnek a közös képek. LMAO

De evolúciós szempontból meg ennyi értelme sincs az egésznek. A szerelem, bizalom, hűség, és a többi cukormáz csak az agy trükkje lehet, hogy a férfi ne lépjen le a nő meg az utód mellől, és így a gének tovább tudjanak jutni a következő nemzedékbe.

#67

Rakjad nyugodtan, engem nem zavar.

Nem fogod fel azt, hogy ezzel nem engem járatsz le, hanem magadat járatod le azzal, hogy ennyi szórakozás van az életedben, hogy felnőtt ember létedre, ezen röhögsz, hogy GYIK-es képernyőfelvételeket osztasz meg, mint egy 12 éves.

Akik röhögnek, gondolom egy rakás szerencsétlen munkanélküli, akiknek szintén ennyi szórakozás van az életében.

Abba már bele sem megyek, hogy erkölcsileg is leszerepeltél, hogy megpróbáltál nevetségessé tenni, dr csak jobban megerősítettél a korábbi meggyőződéseimben.

Egyébként, ha adsz egy linket, akkor szívesen a tiszteletemet teszem abban a csoportban, ahová kitetted a képernyőfotót.

Na, beköszönjek hozzátok?

Linket!