Mit tegyek, amikor örökre elveszítettem a nagy Szerelmem? (Haláleset)

Gondolj arra hogy neki forditva már uj párja lenne.

Senki nem akarja azt ha szeret vagy szeretett hogy a másik szenvedve éljen nélkule.

Csak az, aki nem szeret(ett).

Én pl apa sírjához soha nem megyek úgy ki hogy magamat sajnáltatom én hogy szenvedek, hanem őt sajnálom, hogy nem élhet. (Tudom, hogy szeretett élni nagyon.)

Soha nem mutatom ki még a sírjánál sem az egomat, hogy én szegény elveszett. Soha nem kérek tőle semmit hogy fentről esetleg segítene e. Tudna e.

Tudom hogy azt akarja erős legyek és eletképes és végigtudjam vinni az életem es büszke lehessen rám.

Általában mikor megyek kifelé a kapuban kezdek csak el könnyezni is. És nehéz visszajönni a reálba.

Csak furán veszi ki magát hogy ő halt meg én nincs élete, neked van lehet életed és akkor nem ő van sajnálva vagy bármi, hanem az sajnalja magát aki élhet esélyei vannak még. Ez álszent.

Nálad a "labda" de pont te sirsz meg téged kell sajnálnia, annak aki meghalt? Aki nem élhet?

Nem erről van szó. Szerette, és hiányzik neki. Ez nem sajnáltatás. Persze fel lehet fogni racionálisan is, hogy oké meghalt, ne sajnáljuk magunkat, lépjünk tovább. Ezt mindig könnyű kívülről mondani, van akinek megy, másnak nem.

Előbb utóbb tovább fog lépni, és fog tudni újra ismerkedni. Egyelőre eléggé elment a kedve mindentől. Azért ez mégiscsak egy elég nagy trauma, hogy végre nagy nehezen találsz valakit akit nagyon szeretsz, és pár után vége.