A férfiak tudnak CSAK barátkozni egy szép, csinos nővel, ha jól ki is jönnek egymással? Vagy mindenképp bepróbálkoznak előbb-utóbb?

Nem tudom kinek mire jó ez a "csak barátság" dolog. Ha ez túl aktív, akkor zavarossá tud válni. Szerintem legalábbis ez hosszútávon nem fenntartható, meg értelmetlen is.

Én úgy élem meg férfiként, hogy a nő akit szeretek, ő legyen a társam, és a legjobb barátom is egyben. Nyilván lehet olyan nőismerős, akivel tudunk fenntartani egy közvetlen, de ritkás ismeretséget, és ez jól is tud jönni, ha az embernek egy másik nemű ismerős el tud magyarázni női szemmel bizonyos dolgokat - és fordítva. De alapvetően ha van társam, akkor az az igényem, hogy vele legyen meg ez a mély lelki rész is. Pl a legjobb barátaim feleségével nyugodt szívvel beszélgetünk néha, mert szinte rokoni-jellegű viszony, szóval ott egyáltalán nem merül fel semmi több senki részéről.

Munkahelyen kollégával volt nagyon jó viszonyom, többször is. Igazán barátok voltunk, együtt mentünk ki ebédelni, kávézni, megbeszéltük az élet dolgait. Viszont munkaidőn kívül soha nem találkoztunk, és ha felmondott valamelyikőnk, soha többet nem is találkoztunk. Némelyiket sajnálom is, de ha ráírnék, biztos azt hinné, szeretnék valamit.

Egyetemistaként is voltak fiúk, akikkel együtt lógtam, de mindig kiderült, hogy van ő akart többet, vagy meg volt győződve róla, hogy én akarok többet.

Szóval szerintem jó fej kollégák lehettek, de igazán barátok nem. Az egyik fél mindig többet akar.