A férfiak tudnak CSAK barátkozni egy szép, csinos nővel, ha jól ki is jönnek egymással? Vagy mindenképp bepróbálkoznak előbb-utóbb?

Már csak nem abból indulunk ki, hogy minden párkapcsolatban élő férfi is ráugrik az első nőre, aki az útjába kerül, mert másra nem telik tőle.

Ezt itt a GYIK-on írta egy fórumozó, 100%-ban egyetértek: "Aki szerint nincs férfi és nő között barátság, az egyszerűen nem tartja a nőket elég intelligensnek ahhoz, hogy egy férfi barátja legyen."

Aki nagyon hűséges a párjához, vagy akár csak a volt feleségéhez, azok igen. (Van ilyen ismerősöm nem is egy.)

De előfordul, hogy többen is tartják magukat a határaikhoz. Ezek hívők többnyire, az érzelmi távolságok hívei is egyben.

Velem világéletemben sok pasi (fiú/férfi, kortól függően) barátkozott, mindig is voltak fiúbarátaim, könnyen megtaláltam a hangot velük is, ahogy a nőkkel is, szóval nem okozott gondot a barátkozás soha. De az, hogy egyikük sem próbálkozott be, az kizárólag rajtam múlt, mert én mindig megtartottam a két lépés távolságot. Volt olyan, akiről szentül meg voltam győződve, hogy ugyanúgy tisztán barátként tekint rám, éveken keresztül, ahogyan én is, bizalmamba fogadtam, örültem neki, és nagyon büszke voltam rá, hogy nekem bizony van egy fiúbarátom, akinek aztán eszébe nem jutna közeledni hozzám. Aha. Sok-sok idő után vallotta be, hogy amúgy véééégig, de tényleg, kb az első perctől kezdve, a sok-sok éves "barátságunk" alatt mindvégig szerelmes volt, csak ugye tudta, hogy ez egyoldalú, és inkább nem közeledett. Sejtelmem sem volt róla.

Na, hát én innentől kezdve azt mondom, hogy haverság persze lehet, felületes baráti viszony, akikkel közösen bulizunk, elmegyünk nyaralni társasággal, mittudomén, az oké, az sima ügy, de őszinte, valódi barátság, az nagyon ritka és nagyon esetleges, és én nem bíznék olyan férfiban, akinek van egy "legjobb barátnője", aki ráadásul szép is, heteró is, és nem is az van, hogy együtt nőttek fel és kb a testvére, mert az nyilván megint más eset.

Biztos van kivétel, de nekem az a tapasztalatom, hogy nem igazán. Az még működhet, hogy egy baráti társaságban vannak és haverok, de más szerintem nem (vagy csak nagyon ritkán). Régebben hittem benne, de aztán újra és újra és újra kiderült, hogy a másik nem csak barátkozni akar. Akkor is ez volt, mikor az elején tisztáztam, hogy nem szeretnék tőle többet. Azt mondta, hogy ez részéről rendben van, aztán később mégis nyomult és végül azzal magyarázta, hogy azt remélte, hogy ha jobban megismerem, akkor én is többet érzek majd iránta. Olyan is volt, hogy kapcsolatban voltam, amiről a másik végig tudott és mint végül kiderült, arra várt, hogy szakítsunk és utána ő is kapjon esélyt. Valószínűleg én vagyok túl naív, amiért túl sokszor elhittem, hogy csak barátkozni akar a másik, mert szimpatikus vagyok neki, de mivel egyszer sem működött, már elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Kivéve persze ha a férfi meleg.

Pedig nem gondolom, hogy ne tudnék jó barátja lenni egy férfinak és abból indultam ki, hogy ha én tudok csak barátilag nézni a másikra annak ellenére, hogy ellenkező neműek vagyunk, ő miért ne tudna. Hát nem jött össze soha.