Hogyan viszonyulsz korábbi szerelmeidhez? Beteljesületlen kapcsolatokhoz, plátói szerelmeidhez?

25 éves koromig pokol volt az életem, 25-30 közt próbáltam magam rendbe tenni. Most 32 vagyok és kb 1 éve érzem azt, hogy álom életem lett, olyan amiről korábban álmodni se mertem.

Ha csak a kapcsolatok és plátói szerelmek vonalán maradunk, akkor alapvetően nem gondolok rájuk vagy max ritkán, de ha összefutnék velük nem tudom hogy reagalnék.

Van egy exem, akivel azért ugyan abban a szektorban dolgozunk és évente mondjuk 1x osszefutok, akkor hevesen dobog a szívem, de nem azért mert annyira örülnék neki.

A szülinapjukon gondolok a volt "párjaimra", mindegyiknek emlékszem a szülinapjára, mindegyikkel több évig éltem. Fel szoktam köszönteni őket, ők is engem. Évente néhányszor írunk egymásnak. Egyikkel se váltunk szét haraggal. Néha vad gondolataim vannak és közösen szeretkezek velük.

Plátói szerelmem az egyetemi tanárom volt. Ő ritkán jut eszembe.

Nekem eddig minden "korábbi szerelmem" ilyen sulis "crush" volt. Távolból figyeltem, motiváltak stb. Aztán amint vége lett az ábrándnak (pl lett párjuk), véget ért minden érzésem is. Egy volt, akivel nem volt lezárás és lehetett volna valami, mert tudom, hogy tetszettem neki. Na azon utána még sokáig (1-2 évig) rágódtam. Nem voltam szomorú vagy nem hatott ki a mindennapokra, csak néha eszembe jutott és agyaltam rajta, hogy "mi lett volna ha"

Ekkor amúgy 18 voltam. Felnőttként nem igazán volt ilyenben részem, volt még egy, aki érdekelt, de mielőtt eldönthettem volna mit szeretnék/hogyan érdekel, kapcsolata lett, szóval nagyon nem hatott meg.

20 évesen lett kapcsolatom, azóta együtt vagyunk.