Létezik, hogy szeret, de nem akarja bevallani magának se?

Volt egy 6-7 éves viszonyom egy férfivel. Kamaszkorunk végén ismertük meg egymást már a huszas éveink második felében járunk. Kamaszként ment a játszmázás, én szerelmes voltam, ki tudott használni. Rengeteg minden megtörtént velünk, néha mint egy rossz házasságban már, de hivatalosan hosszútávon sosem voltunk együtt több okból se pl.:távolság, de igazából ragaszkodni ragaszkodott hozzám de szerelmet nem érzet irántam elmondása alapján. Volt több barátnője irogatott mellőlük néha-néha. Az egyiket megcsalta velem (utólag szereztem tudomást róla, nekem más kapcsolata szent és sérthetetlen). Volt egy különleges megértés és szexuális vonzalom ami összekötött minket. Most már hosszú ideje nem találkoztunk és érdemleges beszélgetést sem folytattunk. Viszont azt vettem észre, hogy én kezdem elengedni, továbblépni, az emlékek feltörnek, de nem érzek már semmi extrat. Sok mindennel megbántott és ezért jutottam erre a szintre. Békét és megbecsülést szeretnék, tudok már egy jó ideje nemet mondani az ő kis játszadozására. Van párja. Mégis keres, próbálkozik. Nekem úgy tűnik, hogy hiányzok neki. Szerintem szeret is, de mindig elutasította, hogy közöttünk csak a szex működik. Őszintén nem értem az egészet. Miért nem unt rám 7 év távlatában? Már nincs semmi…ott a nője, mit akar? Megmondtam én nekem így tárgytalan, hogy kapcsolatba van. Tudom viszont, hogy hiányzok neki. Kb azt érzem én kiszeretek belőle ő meg lehet hogy most kezdené viszonozni.

Létezik olyan hogy egy férfi több éves szexkapcsolat után döbben rá és nem akarja bevallani magának, hogy az eddig “alkalmi” partnernek hitt nő iránt érez valamit?

Vagy csak szimplán túlgondolom?