Jók a megérzéseim és hagyjam ezt a roma fiút,vagy érdemes megpróbálni?

Boltba ahol dolgozok be járt/jár egy roma származású, építőiparban dolgozó srác,a többi munkatársaival együtt.Egy ideje már izzik köztünk a levegő,de annyira zavarba tudtam hozni,hogy nem igazán beszéltünk aztán egyszer csak sikerült neki de azt is úgy,hogy az apja kipuhatolózta,hogy be jövök neki.Nagyon kínos beszélgetés volt,de az apja kérte el végül a telefonszámomat amit én meg is adtam neki(bár kiderült hogy az apja telefonjárol hív)Írt még aznap üzenetet de valami borzasztó helyesírással(nem ítélkezek,csak valamiért engem ez zavar)Azt írta nincs facebookja,De mivel üzeneteket annyira nem akartam neki írni,így rá hagytam.Végül hirtelen csak lett Facebook,amin az első amit kiszurtam,hogy van egy olyan posztja,amibe le van fotózva egy kisgyerek és oda van írva hogy "drága fiam"hu mondom ennek gyereke van,az f*sza,lehet barátnője is,ki tudja,meg fiatalabb nálam vagy 2-3 évvel(én vagyok 23)lényeg a lényeg megkérdeztem tőle de azt mondta testvéréjé.Utaná magánszámról hivogatott és mindig kérdezte kiírja-e a telefonom a számát(ezt se értettem)élőben pedig alig beszélt,szerény volt,normális,de mondom magánszámról hivogatott.Úgy voltam vele hagyom az egészet,pár nap múlva a bátyja érdeklődőtt hogy megharagudtam rá,hát mondom láttam hogy konkrétan van egy 4-5 éves kisfia, és erre a válasz az volt hogy az nem az övé,hanem a bátyjáé.Tök hülyén éreztem magam,de a bátyja oldalán csak kislány volt,a kisfiút nem láttam.Most tényleg ennyire hülyének néznek?annyira szimpi volt a srác,és valami megfogott benne,ahogy rá néztem és élőben annyival másabb, még sem értem..az egészet.És én érzem magam hülyén,hogy megadtam neki a telefonszámom,irkáltunk párszor,talán nem is kellett volna,de kb mindennap látom,gozom sincs hogy reagaljak.Már mondjuk nem hív,bár nem is vettem fel sosem.Tudom hogy hülye vagyok,csak valami tényleg annyira megfogott benne,és nem tudom merre tovább,hogy reagáljak amikor csapatostul bejönnek.