Aki igazán szerelmes a párjába, igaz szerintetek, hogy "máshoz hozzá sem tud érni"?

A hűségnek nincs sok köze a szerelemhez.

A hűség egy döntés. Mindenki maga dönt arról, hogy kihez ér hozzá, kit nézeget, kivel kezd viszonyt, vagy megteszi-e egyáltalán.

Rengetegen élnek rossz, szeretet nélküli kapcsolatban, miközben eszükbe se jut csalni. Más meg lehet szerelmes, láthatja a párját vonzónak, nagyszerűnek, aztán mégse tud nemet mondani a lehetőségre.

Nálam igen.

(De ha szingli vagyok is ezt érzem sokszor. Hogy örülök ha csak egyet talalok akihez vonzódom.)

Más itt megcsalásokra megy es nyitott kapcsolatokra kapcsolatban, nekem meg eroszak lenne ha olyanokkal kéne lennem aki nem a párom akit szeretek kívánok hanem másokkal.

En nem birok olyanokkal lenni akik nem kellenek. Aki meg kell azzal járok eleve.

"A hűség egy döntés."

Frászt, kedves 2-es. A hűség egy állapot, amit én tartok ébren a páromban és amit ő tart ébren bennem. Ha ezt nem teszem, vagy ő nem teszi, bukik a mutatvány. A kapcsolatot ápolni kell, foglalkozni vele, építgetni, javítgatni. Ha ehelyett a telefont buzerálod, dönthetsz akármilyen hűségről, az csak üres frázis marad.

Amennyire én beleástam magam a pszichológiába, nekem úgy maradt meg ez a dolog, hogy az ember időszakosan monogám.

Egész konkrétan akkor monogám csak, amikor szerelmes. A valódi szerelem, amikor a hormonok és kémiai vegyületek szétkábszizzák az agyadat, és ez ösztönöz arra, hogy azzal az egyetlen személlyel gyárts utódokat.

De az ember nem ösztönlény, teját még ebben az állapotában is képes lehet olyan döntést hozni, ami ellentétes ezzel. Mert az embernek vannak bágyaik, érzéseik, gondolataik... lehet adott pillanatban ki tudja számolni, hogy hiába jár most éppen élete szerelmével, hülye lenne kihagyni Adoniszt/Afroditét/akárkit, mert az pl lehet egy életben 1x eljövő alkalom, míg szerelmesnek lenni ráér még.

Tehát igen, van olyan állapot, amikor nagyon valószínűtlen, hogy az ember bárki másra tudna gondolni a szerelmén kívül. De az se 100% monogámia.

A legtöbb ember ki fogja használni azt, ha jön egy jobb lehetőség. Respect, aki nem, de nem sokan vannak.

Főleg ha már szerelem sincs, ha már belaposodik a kapcsolat, ha már unják egymást... akkor már szi te törvényszerű! Ilyen a mai nyugatias társadalom.

Persze, hogy igaz.

Mondjuk ironikus, hogy mióta van barátnőm, azóta tapadnak rám a nők, de egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy ne utasítsam el az aktuális próbálkozót.