Mi van ha meguntam a barátnőmet?

Oké, elsőre ez biztos furcsa lesz.

Mindig úgy voltam vele, hogy csak olyannal jövök össze, aki tényleg az igazi. Vele viszont az egész életemet terveztem leélni. Most ezt úgy kell elképzelni, hogy addig inkább nem is jövök össze senkivel és inkább maradok egyedül, míg el nem jön az a bizonyos valaki.

Ez azért van, mert egyrészt ragaszkodó típus vagyok, így én részemről nem tudnék elengedni senkit sem akit egyszer így közel engedtem és megszerettem, illetve még megcsalni is képtelen lennék. Másrészt én is csak olyannal jövök össze, akiben biztos vagyok, hogy ő is így van vele.

Minden a terv szerint is alakult. Megismertem egy lányt, éreztem rajta, összejöttünk és azóta is együtt vagyunk. És alapjáraton minden tök jó is. Soha nem veszekedtünk, minden ment gördülékenyen, talán túlságosan is.

Viszont valami hirtelen átkattant bennem és most nem is tudom hirtelen mit érzek. Igazából munka kivételével nagyrészt együtt vagyunk vagy családdal, néha külön barátokkal találkozunk, stb. És azt vettem észre magamon, hogy már valahogy nehezemre esik azt a felhőtlen kedvességet sugározni felé, sokszor nem őszintén jön (mert nem akarom megbántani), viszont számomra nagyon fárasztó.

Mindig is szerettem egyedül lenni, de tudtam azt, hogy barátnőt is szeretnék - ráadásul egy életre terveim szerint, később pedig gyereket. Most pedig azt érzem, hogy hiányzik az, mikor csak magamnak voltam és nem kellett mással foglalkozni.

Emiatt pedig próbáltam azt sugározni, hogy ő amúgy pont az esetem, az a lány akit kerestem, örüljek már neki. És örülök is, alapvetően boldog vagyok és izgalmakra sem vágyom, csak nyugira.

És az az igazság, hogy mindig voltak időszakok, mikor bizonyos típusú lányok keltették fel az érdeklődésemet, ez pedig körforgás szerűen folyamatosan változott. És ő alapjáraton a típusom, de egyszerűen most ütött be, hogy meguntam, az érdeklődésemet sem tudja felkelteni igazán. Azzal viszont tisztában vagyok és írtam is, hogy ez egy körforgás és újra be tud indulni.

Arról nincs szó egyáltalán, hogy megcsalnám vagy elhagynám egy másik lányért, mert egyrészt nem vagyok ilyen, senkivel nem tudnám ezt megcsinálni. Másrészt helyén van az eszem és tudom mennyit ér ez a lány, hogy ő is odavan értem. Én is ugyanúgy szeretem őt és ugyanúgy vele tervezem végig, ez nem kérdés! Csak egyszerűen most mégis meguntam, ez van, nincs rá jobb szó.

Mindent megteszek viszont, hogy boldog legyen és ebből ne érezzen semmit. Csak saját magamban ez egy gyötrődés, amivel nem tudok mit tenni. Hiába boldogság minden, nehéz ezt megélni és leginkább kedvtelen vagyok emiatt.

Az önérzetem a rendjén van, nem fogok emiatt összeroskadni sem, de most érzek ilyet először. Veletek is volt már ilyen? Meddig tart ez, illetve hogyan lehetne javítani a helyzeten?