Sekélyes volnék ha 12 éve éreztem útóljára szerelmet?

Bár én csak 19 vagyok, de teljes mértékben átérzem a problémát. Nekem mondjuk van sejtésem arról, hogy nekem mitől alakult ki ez az állapot, de azt már nem tudom, hogy valaha sikerül-e kilábalnom belőle.

Sikerült emiatt egész rossz helyzetekbe is kerülnöm. Rengeteg társkeresőn meg egyéb hasonló oldalakon jártam, rengeteg férfival beszélgettem (meleg vagyok), vágytam valakinek a figyelmére és szeretetére, próbáltam kitölteni azt az űrt, ami bennem tátongott. Sikerült? Nem, sőt így még talán rosszabb is lett, a rengeteg becsapás miatt.

Lelkileg megcsonkítottnak érzem magam, és ha a tökéletes ember állna előttem, valószinűleg visszautasítanám, mert ilyen lelki állapottal csak a másik félnek ártanék egy párkapcsolatban.

Tanácsot nem hiszem, hogy tudnék adni, talán annyit, hogy próbálj a lehető legtöbbet önismerettel foglalkozni, próbáld felfogni/megfogalmazni a belső világodat, az érzelmeidet.

"kivéve amikor végtelen ürességet érzek, néha erősebb, néha türhetőbb"

"Néha jól esne valami OLYAN jellegű szeretett,"

Na, a végére csak kibújt a szög a zsákból.

Egy rakás szánalom vagy te is, kérdező.

Ja, és talán ideje lenne megtanulni helyesen írni.

#5: "Lelkileg megcsonkítottnak érzem magam,"

Ennek TE amúgy tudod az okát? Szakembernél voltál már?

Szerintem ha elkezdesz aktívan dolgozni azon, hogy a jelenlegi állapotodat felszámold, akkor biztos, hogy képes lennél önmagadat párkapcsolatra alkalmas állapotba hozni (vagy olyanba, amit TE annak érzel).