Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy legyen apávól, újra "férj" is?
Közel 5 éve férjnél vagyok, viszont már 10 éve alkotunk egy párt. Alapvetően jól kijövünk, - nyilván nálunk is vannak súrlódások de mindidáig mindent megtudtunk oldani, és szépen nevelgetjük a 3 éves kislányunkat. Szeretnénk még egy gyermeket, ami nem igazán sikeres, egy vetélés után lassan 1 éve nem jön. Lelkileg ez megvisel. Mi a nulláról indultunk, együtt értünk el mindent. Boldognak kellene lennem hogy ámbár sok nehézséggel küzdve de van egy saját otthonunk amit tudunk újítgatni, vannak autóink, munkahelyünk, tehát mondhatjuk teljes az életünk és egyenesben vagyunk még ha sokszor malomkerék is.
Én egy dolgot hiányok, és az az intimitás, és itt nem a szexuális együttlétre gondolok, mert arra van igénye.
Nem egyszer, nem kétszer megpróbáltam vele beszélgetni erről, de kicsit úgy érzem süket fülekre találok hogy igényelném a "szeretgetést". Tehát ő, oda jön hozzám, nem is ebből van a probléma hanem abból hogy "durva és modortalan". Rácsap a seggemre, megmarkolja a mellemet és úgy húz oda magához. Néha fájdalmat okoz, vagy épp el poénkodja, hogyha kérem néha legyen normálisabb és mondjon valami szépet, akkor elkezdi sorolni a számára kedves autómárkákat. Rászólok, persze mondja utána hogy szeret, de addigra már viccet csinált belőle.
Nem tudom hogyan tudnám ezt megjavítani. Ennek kövezkezménye az, hogy sokszor ugyanezt csinálja szex közben is, vagy ha nem tetszik neki valami káromkodik és ezáltal elveszi a kedvem is. Száraz vagyok, nagyon sokszor, ha bent van és rátágultam már nincs probléma.
Összeségében vannak jobb napok, és rosszabbak. Sokszor a szeretetre vágyom, hogy ha haza ér, öleljen át, mindenféle marhaság nélkül és adjon egy puszit. Ne vicceljen mindent el.
Azt érzem, hogy veri az éket vele a kapcsolatunkba és nem képes kifejezni az érzéseit amire nekem szükségem lenne.
Ez a probléma nem most kezdődött, de nem tudom megoldani mert ha beszélek erről, mindig azt kapom hogyha nem tudom így elfogadni akkor ez van de korábban nem volt ilyen.
Eközben pedig, nyomorultnak érzem magam, mert megismertem egy férfit,akinek még a nevét se tudom, szimplán csak köszönni szoktunk egymásnak, de nem helyes hogy vonzalmat érzek iránta, és ha néha váltunk a 2 szót mosolyogva, akkor napokig jár rajta a gondolatom. Ez nem helyes, és valószínűleg azért van ez, mert itthon nem kapom meg amire vágyok. Nem másról kellene fantáziálnom, igyekszem is elkerülni. Nem akarok elválni, nem akarom a lányom ennek kitenni de nem tudom hogy javíthatnám meg. Nem csaltam meg a férjemet. Azt akarom ne csak apa legyen, hanem férj is.
Ti mit gondoltok?
30N
Az a baj, hogy ez később sem lesz jobb.
Szülsz neki még egy gyereket, ellátod a kicsiket, foglalkozol a háztartással, munkába állsz, a gyerekek ovisok, iskolások lesznek stb. A millió dolgod mellett már egyre ritkábban szólsz rá, hogy mit szeretnél, meg hogy mi nem tetszik. Inkább megszokod. Úgy könnyebb gyorsabb, működtetni a "mókuskereket". Ő egyre bunkóbban viselkedik, hiszen te is egy rideg, frigid banya lettél, aki nem bújik, nem simogat.
Aztán a gyerekek egyre nagyobbak és önállóbbak lesznek, több időtök lenne egymásra, de már nincs köztetek semmi kötelék. Érzelemmentesen elműködtök egymás mellett, megvan a "kötelező egészségügyi szex", beszélgettek is, de csak elbeszéltek egymás mellett. Le lehet élni a hátralévő 20-30 évet így, mert kényelmes, ehhez már alkalmazkodtatok, nincsenek kihívások, nagy kilengések, anyagilag minden megvan, a gyerekeknek stabil a háttere, kívülről mintacsalád vagytok.
Vagy valamelyik elkezdi egyre erősebben érezni, hogy hiányzik valami. A férfiak ilyenkor szoktak szerető után nézni, a nők meg, sokszor úgy tűnik egyik pillanatról a másikra, borítják a bilit és látszólag ész nélkül elválnak. Kívülállóként senki nem tudja, hogy mindaz, amit fent dióhéjban leírtam mögöttük van már.
Ha ez nemrég kezdődött és mindkettőtökben megvan a hajlandóság, hogy javítsatok és más mederbe tereljétek a kapcsolatotokat, akkor még érdemes lépni. Ha annyiban hagyod esélyes, hogy bejön a jóslatom.
Az életemet írtam le. Én végül a vázolt választóvonalnál úgy döntöttem nem maradok, a maradék 20-30 évben még van esélyem újra boldognak lenni.
Párom ugyan ilyen, csak annyi csavar van a történetben, hogy én vagyok a férfi, és ő a nő.
- 50 százalék, de most én adok neki egy kis pluszt.
A probléma az, hogy egy olyan buszra szálltál fel, ami nem oda visz, ahova szeretnéd.
Apámból kiindulva, ő nem tudja kifejezni az érzéseit és nyers, mondhatnám, darabos, az élete minden terén.
Szeretett gyanánt, amit ő paskolásnak gondól, anyámat hátba veri, hogy szegény felkiált. Ő még türelmetlen is.
Vannak emberek, akik nem képesek kimutatni az érzéseiket és talán igényük sincsen a viszonzásra. Nekik minden úgy jó, ahogy van. Apám is viccet csinál dolgokból és 80 év felett is néha nagyon gyerekes.
Szoktam mondani olyan finom anyámmal, mint egy 40-es csiszolópapír.
Feltehetően a ti esetetekben is valami hasonló a helyzet, nem képes érzelmek kimutatására, nem tud empatikus lenni. Hiszen mibe kerülne neki kicsit odaadóbb vagy figyelmesebb lenni?... Ha szeret és nem csak szükséglet vagy számára, akkor miért nem próbálkozik?... Mert feltehetően képtelen vagy nem is akarja.
Őszintén sajnállak, mert én el sem tudnám képzeli, hogy a feleségemet ne ölelgessem, puszilgassam vagy szeretgessem. Ez tök természetes, ha valaki szereti a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!