Hogy legyen apávól, újra "férj" is?

Közel 5 éve férjnél vagyok, viszont már 10 éve alkotunk egy párt. Alapvetően jól kijövünk, - nyilván nálunk is vannak súrlódások de mindidáig mindent megtudtunk oldani, és szépen nevelgetjük a 3 éves kislányunkat. Szeretnénk még egy gyermeket, ami nem igazán sikeres, egy vetélés után lassan 1 éve nem jön. Lelkileg ez megvisel. Mi a nulláról indultunk, együtt értünk el mindent. Boldognak kellene lennem hogy ámbár sok nehézséggel küzdve de van egy saját otthonunk amit tudunk újítgatni, vannak autóink, munkahelyünk, tehát mondhatjuk teljes az életünk és egyenesben vagyunk még ha sokszor malomkerék is.

Én egy dolgot hiányok, és az az intimitás, és itt nem a szexuális együttlétre gondolok, mert arra van igénye.

Nem egyszer, nem kétszer megpróbáltam vele beszélgetni erről, de kicsit úgy érzem süket fülekre találok hogy igényelném a "szeretgetést". Tehát ő, oda jön hozzám, nem is ebből van a probléma hanem abból hogy "durva és modortalan". Rácsap a seggemre, megmarkolja a mellemet és úgy húz oda magához. Néha fájdalmat okoz, vagy épp el poénkodja, hogyha kérem néha legyen normálisabb és mondjon valami szépet, akkor elkezdi sorolni a számára kedves autómárkákat. Rászólok, persze mondja utána hogy szeret, de addigra már viccet csinált belőle.

Nem tudom hogyan tudnám ezt megjavítani. Ennek kövezkezménye az, hogy sokszor ugyanezt csinálja szex közben is, vagy ha nem tetszik neki valami káromkodik és ezáltal elveszi a kedvem is. Száraz vagyok, nagyon sokszor, ha bent van és rátágultam már nincs probléma.

Összeségében vannak jobb napok, és rosszabbak. Sokszor a szeretetre vágyom, hogy ha haza ér, öleljen át, mindenféle marhaság nélkül és adjon egy puszit. Ne vicceljen mindent el.

Azt érzem, hogy veri az éket vele a kapcsolatunkba és nem képes kifejezni az érzéseit amire nekem szükségem lenne.

Ez a probléma nem most kezdődött, de nem tudom megoldani mert ha beszélek erről, mindig azt kapom hogyha nem tudom így elfogadni akkor ez van de korábban nem volt ilyen.

Eközben pedig, nyomorultnak érzem magam, mert megismertem egy férfit,akinek még a nevét se tudom, szimplán csak köszönni szoktunk egymásnak, de nem helyes hogy vonzalmat érzek iránta, és ha néha váltunk a 2 szót mosolyogva, akkor napokig jár rajta a gondolatom. Ez nem helyes, és valószínűleg azért van ez, mert itthon nem kapom meg amire vágyok. Nem másról kellene fantáziálnom, igyekszem is elkerülni. Nem akarok elválni, nem akarom a lányom ennek kitenni de nem tudom hogy javíthatnám meg. Nem csaltam meg a férjemet. Azt akarom ne csak apa legyen, hanem férj is.

Ti mit gondoltok?

30N