Vajon már megtaláltam az igazit?

Első kapcsolatom volt egy fiúval , azelőtt senkivel sem. Másfél évig voltunk együtt.

Előtte sose érdekeltem egy fiút komolyabban. Vele meg az első pillanattólkezdve egy hullámhosszon voltunk , biztonságban éreztem magam mellette, egy részünk nagyon hasonló volt, mindent megadott nekem, tisztelt engem.

Viszont a vonzalom részemről egy idő után megszűnt, nem kívántam, idegesített, unalmas volt a kapcsolat. Nem volt humorérzéke, határozatlan volt, nagyon anyás volt. Nem éreztem magam mellette teljesnek. Ő konfliktus kerülő volt én meg folyamatosan próbáltam megbeszélni vele mindent. Én ilyen bolondos vagyok, szeretek hülyéskedni felszabadultnak érezni magam. Valamiért azt éreztem hogy bár van egy részem amit csak ő ért meg amire vágyok nem tudja nyújtani. Végül ő szakított. Ezután nem volt még kapcsolatom. Egy fiúval kavartam egy kis ideig , ő meg nem szeretett csak a testem kellett neki. Azóta sem fogtam m3g annyira senkit sem. A lényeg az hogy attól félek már megtaláltam az igazit., hogy már rajta kívül senki se fog olyan őszintén szeretni, és elrontottam. Bár még mindig ugyanúgy érzem, hogy nem szeretem már.