55 eves párom megkérte a kezem. Lehet közös jövőnk ennyi korkulönbséggel?

Nem. Láttam két közeli és egy rokoni kapcsolatnál mit tesz a 17-20év korkülönbség, pedig ott a nők a 20as éveik elején-közepén voltak gyermekvállaláskor.

Nem egy 60 évesnek való egy ovis gyerek, plane nem 70évesnek egy kamasz. 75éves lenne mire érettségizne a gyerek. Sok férfi meg sem éli ezt a kort.

A közös jövő az valószínű tényleg csak 20-30 év lesz.

A szuper dolog, hogy ennyi idő múlva is találhatsz magadnak párkapcsolatot. Hiszen még fiatal leszel

😊

Nem volt ilyen kapcsolatom úgy válaszolok.

Írod hogy ő rá vártál egész életedben. Ez mindent elmond szerintem. És ez a jó irányadó.

A gyerek téma már neccesebb!

Én 42 vagyok és már félnék újra gyereket válalni. Főleg anyagiak miatt. Egyrészt mert mire 18 lenne, én leszek 60. Nálatok ez még extrémebb. De ha nektek okés akkor vállalni kell nincs mese.

Másik félelmem lenne hogy érzem azért már a kort, és ha velem történik valami, akkor hogyan tudná felnevelni a gyereket a párom. Anyagi problémákra gondolok.

Ha dúsgazdag lennék és nem lenne ilyen félelmem, akkor talán még igen válalnék. De hogy egészségügyi probléma miatt kiesnék munkából, és ezt a gyerek és a család szenvedné meg, azt nem bírnám elviselni.

20évvel volt idősebb a gyerekeim apja. Kb 3-4 év után már egyre jobban kezdett kiütközni a különbség majd elkezdődtek a gondok (egészségügyi). Sportos vékony volt pedig.

Soha többet nem lennék ilyen kapcsolatban.

A bnőm férje 24 évvel volt idősebb, ők is elváltak.

Sehol se működött az én környezetemben.

Most lehet,hogy jó, de azt ugye tudod, hogy ő a nyugdíjas éveire épít már, neked meg még most kezdődne el az igazi élet. Gyereket? Tőle? Lehet, él még vagy 30-40 évig, de azért a realitások talaján maradva: ő már nem harmincas, és nem is 40-es...nem fog (tudni) olyan életmódot élni, mint egy 20 évvel fiatalabb.

Tudom, persze, hogy fiatalos biztosan, meg jól tartja magát, és tele lehet pénzzel, meg a fiatal is meghalhat, meg elhagyhat...

Az én apám is letagadhatott volna sok évet, sportolt, kikímélt életet élt, aztán 65 körül olyan rohamosan el kezdett lerobbanni, hogy most 70 évesen egy csoszogó összeesett apóka lett. Most se látszik öregnek, de a járásán, meg mindenén látszik a kor, és hol itt fáj, hol ott. Nem ismerek rá, rossz ránézni. Az is szép dolog, hogy szeretnek a gyerekei...de ne tudd meg soha, hogy a szerető gyerekek hogy tudják az apjuk társát pillanatok alatt kiforgatni mindenből, ha pl. arra kerül a sor. Láttam példát a közvetlen környezetemben...

Biztos nehéz lehet, de éld úgy az életedet, ahogyan szeretnéd! Semmi garancia, hogy ha otthagyod, akkor majd még idejében betoppan a korban hozzád illő tökéletes dalia, akivel meg tudod valósítani azt, amivel kapcsolatban most kétségeid vannak. Hiszen vannak. És ha olyan könnyű lenne, akkor most sem egy 55 évessel lennél... Biztosítsd be magad több oldalról, hogy véletlenül se ápolónőként végezd életed derekán, és egy esetleges gyerek is be legyen biztosítva legalább anyagilag.

A férjem 18 évvel idősebb nálam, van egy 7 éves kislányunk.

Bár minket támadtak a felnőtt gyerekei is, a szüleim is, sőt mindent megtettek hogy szétszedjenek minket, mégis együtt vagyunk.

Nem érdekel h ki fogadott el, ki nem.

Mi jól vagyunk együtt. Az ő szülei között 21 év volt. Leélték az életüket és 5 gyereket neveltek fel együtt.

Undorító önzőség a férfi részéről gyereket vállalni ennyi idősen, hogy a gyerek végig nézze ahogy az apja lerobban és meghal.

Azt a részét pedig a férfiak nem fogják fel, hogy ha ennyi idősen nemzenek gyerek, az nagyon nagy eséllyel nem lesz egészséges.