Más is érzi úgy, hogy egy komolyabb szerelmi csalódás után már képtelen magát annyira komolyan venni, mint előtte?

Ezt szellemi fejlődésnek hívják. Rádöbbensz, hogy az ember egy tökéletlen faj, nem hiszel többé a szavaknak, gyermekmeséknek, mert tudod, hogy mind csak hazugság volt, amit a szüleink meséltek, meg neveltek belénk, tudva, hogy elérhetetlen lesz, de mégis belénk nevelték.

Ürességet és unottságot érzek, mint amikor kijátszok egy játékot, és már nincs kedvem újra játszani vele, mert kijátszottam háromszor, már tudom, hogy mi mikor jön, hol lőnek rám, mikor hova kell elbújni stb.

Szerintem az agyunk és a bennünk lévő lélek, vagy lélektan, pszichológiai dolgok fejlődnek ilyenkor, mikor megtudjuk, hogy nincs normális férfi/nő, és védelmi mechanizmusként az agyunk, ekkorra már elénk meri tárni a tabuk nélküli színtiszta nyers igazságot, minden ember egy hazug és hűtlen g..i! F