Köztetek olyan,aki 20 vagy 30 év után is szerelmes a párjába, házastársába.?

Nálunk sosem volt szerelem. Sosem volt jó szex, ami volt is 2-3 havonta.

Most meg kezdek begolyózni hogy egy ilyen nőre pazaroltam 25 évet, mert kishitű voltam.

Mindenki irigyli őt milyen férje van. Kaptam az élettől olyan tulajdonság csomagot, amivel nem itt kellene tartanom. Jó külsőt, jó géneket, jó agyat, kitartást, sikeres életet.

Aztán az van hogy leragadtam 1997-ben, ugyanis akkor voltam szerelmes egy lányba,amit külső behatásokkal tönkretettek. Fejben 21 éves maradtam, a fiatal lányok tetszenek a mai napig. Utána nem voltam képes elfogadni az érzéseim, az összes önbizalmam elszállt. Mist közel 50-hez döbbentem rá hogy 1997-ben tönkrement az életem, nem volt értékelhető szexuális életem, sosem szeretett senki utána, ennek fejében én meg erőn felül teljesítettem. Soha egy meglepetést sem kaptam, a szex mindig meg volt tagadva, de én azért xsak csináltam. Rádöbbentem hogy közel 30 éve súlyos lelki sérült vagyok, feldolgozatlan érzelmi problémákkal. Erre jött rá az az érzés hogy elment az idő, elpazaroltam magam. Már semmit sem tudok bepótolni, a feleségem is xsak nyűg, egy kolléga. 30 éve nem ölelt meg senki, nem rángatott ágyba, nem gerjedt rám senki.

Sosem élhettem meg a szerelemből szexet, mert vártunk vele hogy ketten elmegyünk nyaralni. Odáig nem jutottunk el, mert a család közbelépett és durva módon szétválasztott bennünket.

Érzékeny ember vagyok még ha nem is látszik, és ez a kérdés hozta felszínre miért is vagyok ennyire fusztrált, gyűlölködő. Ezért. Nem tudom azóta sem feldolgozni.

Nagyon sokan a szerelmet tartják a legfontosabb, legértékesebb dolognak. Holott szerelembe esni a világ legegyszerűbb dolga, úgy is megtörténik, hogy nem akarod és úgy is elmúlik, ha akarod, ha nem.

Az az igazán fontos és értékes ha a szerelem után két ember meg tudja tartani egymást, ez a mély szeretet sokkal-sokkal több mint a szerelem.