Mik a jelei ha szerelmes vagyok egy barátomba?

Nő vagyok és férfiről van szó. Most abba ne menjünk bele, hogy működhet-e barátság hetero nők és férfiak közt, úgysem lesz egyetértés és NEM ez a kérdés.

Minden esetre nekem több is van és soha senkivel nem volt olyan problémám, hogy többet éreznék, kb. majdnem egy évvel ezelőttig. Éltem fél évet külföldön (külföldi tanulmányok miatt) és ott ismerkedtem meg sok emberrel, többek közt azzal az emberrel is akiről a kérdés szól (legyen X).

Eleinte, mint férfi nem tetszett külsőre. Nem csúnya meg semmi, csak nem az volt akit elsőre kiszúrok. Viszont már az első beszélgetésünknél is nagyon megvolt az összhang, azt éreztem, hogy iszonyat szimpatikus, minél többet szerettem volna róla tudni és volt egy olyan érzésem, hogy "tök jó lenne ha összebarátkoznánk" és úgy is lett. Nagyon sok dologban hasonlítunk, nagyon sok a közös, de mivel messziről jött nagyon sok új dolgot tudott tanítani/mesélni stb.

Egyszer egy összejövetelen (ismertük egymást kb. 1 hónapja) ahol többen is voltunk ő is ott volt, mesélt valamit és egyszercsak hirtelen beütött nekem, hogy "úristen de szexi". Nem volt rajta semmi változás. Laza, magabiztos de nem arrogáns, jó karizmája van, vicces, okos, stb. és ahogy beszélt és olyan természetes volt és jó volt a közelébe lenni kiváltotta ezt. Nem akartam, hogy így legyen, sok szempontból se.

Aztán elég sok idő eltelt és azon kaptam magam, hogy sokszor nézem, sokszor nézem a száját, mindig igazából csak vele akartam lenni, mindenkinek róla meséltem, ha az itthoniaknak meséltem ő volt az első akit szóba hoztam, ha hirtelen megláttam megdobbant a szívem, alig vártam, hogy lássam stb. De közben nem tudtam eldönteni, hogy tényleg többet érzek-e vagy sem, miközben egyre jobb barátok is lettünk amúgy.

Aztán később találkoztam valaki mással, aki viszont az első perctől kezdve nagyon bejött és kiderült, hogy én is neki, végül pedig lett belőle egy rövid kaland, de semmi több, mert alig ismertük egymást.

Később meg azon gondolkoztam, hogy a barátommal (X) nem igazán tudom elképzelni, hogy komolyabb testi kontaktus legyen köztünk, nem tudtam elképzelni milyen lenne vele csókolózni, szexelni stb. Mégis ő az akire úgy gondolok, hogy a "másik felem" (lehetne), aki a legeslegjobban hiányzik (azóta hazaköltöztem, ő is), iszonyatosan fájt az elválás is. Napi szinten érzem a hiányát, ha komolyan belegondolok, hogy milyen messze él és ezek után alig láthatom, el is sírom magam.

Beleszerettem volna? Vagy csak egy fellángolás lett volna?

Honnan tudja az ember ha egy barájába szeret bele? Vagy azt biztosan tudnám? Sose volt velem ilyen..