Melyik a jobb, egyedül maradni, vagy együtt lenni valakivel, aztán elveszíteni őt/őket?

biztosan fogok tartani kis házi állatot, most szüleimnek van egy labrador kutyája nagyon aranyos sokat foglalkozunk vele és igyekszünk hogy minél jobb élete legyen de én már készítem magamat a halálára ami ugyancsak +7 év múlva válik esedékessé de nem akarom hogy akkor ott csapjon le a gyász.

ilyen szempontból szerencsés vagyok hogy férfi vagyok mert ha lesz párom én hamarabb halok meg így ő temet el engem szerencsére. fordítva nem tudom hogyan dolgoznám fel hogy a párom meghalt. szörnyű lehet.

Teljesen megértem, hogy a veszteségtől való félelem, és az utána következő fájdalom akaratlagos elkerülése hatalmas az emberekben, és ez egy szubjektív téma, ezért csak azt írhatom le, amit gondolok.

Én úgy vagyok vele, hogy ha állandóan csak azon kattogok, hogy pl a macskám úgyis meghal, és gyászolnom kell, össze se jövök valakivel, mert benne van hogy elhagy/meghal, akkor valójában nem is élek igazán, hiszen egész életemben csak rettegek (ha tudatosan nem is érződik így, de tulajdonképpen a felelem és a fájdalom elkerülése szerintem az oka ennek). Öreg cicust is azért fogadtam örökbe, mert nem lehet tudni, meddig él még. Lehet, hogy pár hét múlva meghal, az is lehet, hogy még sokáig él, de addig szeretném boldoggá tenni az életét. És veszettül fáj az elvesztése, máig hiányoznak és emlékszek egészen kiskoromból minden cicára és kutyára, akiket eltemettünk, de akkor is azon leszek, hogy minél többnek adjak otthont és szeretetet. Ha pedig a múltbeli sikertelen kapcsolatokra gondolok, akkor nem akarok arra gondolni, hogy mi van, ha elveszítem a párom, mert boldog vagyok vele. És valószínűleg meghalna vele egy részem, ha idő előtt elhunyna, de akkor is ugyanúgy belevágnék vele.

A barátok terén meg egész életemben tapasztaltam, hogy jöttek-mentek az emberek, egyetlen barátnőm kivételével, ez az élet rendje, nem mindenkinek az a feladata, hogy hosszú eveken át végigkísérjenek. Van, akinek te voltál a segítsége, van, akire neked volt szükséged egy adott életszakaszodban. Ettől függetlenül szívesen ismerek meg olyan embereket, akikkel jól elvagyok, rengeteg emléktől és élménytől fosztottam volna meg magam (persze meg is kíméltem volna magam pár embertől, de igazából azt sem bánom), ha az egyetem alatt nem kötöttem volna barátságokat más nőkkel, akikből már senki nem maradt az életemben, egyszerűen szép lassan elvesztettük egymást, ettől függetlenül örülök, hogy barátok voltunk akkor.